A biedermeier-korban játszódik Semmelweis Ignác szomorú története, amely jó alkalom volt az ötvenes évek elején, az életrajzi film készítése idején arra, hogy a haladó szellemiséget szembe állítsa a főúri világ maradi életfelfogásával. A forgatókönyvíró szemlátomást élt is ezzel a lehetőséggel. A történet didaktikus elemeit azonban szerencsére elnyomja a sok remek színész játéka, akik miatt alkalomadtán feltétlenül érdemes megnézni az egész filmet is.

Szakadék (1956)

A harmincas években, Orosházán játszódik Ranódy László Szakadék című drámája, amelynek főszereplője egy népiskolai tanító. Az 1956-os film méltatlanul elfeledett alkotás, pedig az egyik leghitelesebb dokumentuma az akkori Magyarország falusi életének. Írója a parasztpárti politikus, Darvas József volt, aki maga is hasonló környezetben töltötte gyermekévei karácsonyát. A forgatás idején épp népművelési miniszter volt, majd a forradalmat szerencsésen túlélve (kis híján agyonverték a nyílt utcán) a következő évtől a filmgyár igazgatója lett.

Egy asszony visszanéz (1942)

Radványi Géza 1942-ben bemutatott Egy asszony visszanéz című filmjében különösen fontos drámai szerep jut a karácsony estének.  A színésznő feleség épp akkor hagyja el családját új szerelme miatt, így az öregedő férjre hárul a feladat, hogy a hatásosan rendezett jelenetben kislányuknak elmagyarázza, miért csak ketten ünnepelnek szenteste.

Nemes Rózsa (1943)

Az 1943-as Nemes Rózsa kétségkívül legviccesebb jelenete a karácsonyeste, melynek szereplői karót nyelt arisztokraták. A valóságban is télvíz idején forgatott történet Zénó bácsiját a német és magyar színpadon is jól ismert komikus, Halmay Tibor alakította, aki pontosan egy évvel később, 1944 végén máig tisztázatlan körülmények között halt meg. Egyesek szerint a fronton esett el, mások úgy tudják, hogy éhen halt Budapest ostromának napjaiban.

Budapesti tavasz (1955)

Az 1944-es háborús karácsony több filmben és irodalmi alkotásban is megjelenik. Aki átélte, nyilván örök emlék marad számára, aki pedig nem, az olyan filmekből ismerheti meg, mint amilyen az 1955-ös Budapesti tavasz. A felszabadulás tizedik évfordulójára több film is készült, mégis a Máriássy Félix rendezte alkotás a legsikerültebb. Az ostrom napjaiban egy elhagyott belvárosi lakásban találkozik össze karácsony estéjén két szökött katona, egy, a nyilasok elől bujkáló lány és egy idős házaspár.

Bizalom (1980)

A Bizalom nyomasztó története is a főváros ostromnapjaiban játszódik. Szabó István remekművében a szereplők mondatai és mozdulatai is át vannak itatva az akkori idők bizonytalanságával és feszültségével, aminek jó példája a karácsonyesti jelenet is. A karácsonyfa közelképei, a szegényes és rögtönzött díszek, a cukor nélküli szaloncukor és az utolsó mondat, miszerint „Az ember sosem tudja, hogy melyik az utolsó karácsonya” hűen tükrözik az akkori napok teljes reményvesztettségét.

Janika (1949)

A háború utáni első filmes karácsony az 1949-es Janikában. Az egyre demagógabbá és sematikusabbá váló filmekhez képest itt még minden látszólag békebeli, igaz a főszereplő rendszeresen vág világnézeti szemrehányásokat Amerikából hazatért egykori vőlegénye fejéhez. A karácsonyi jelentben azonban mégis jól látszik, hogy kezd felbomlani a szenteste intimitása és lassanként társadalmi „fenyőünneppé” válik majd, elveszítve a fő üzenetét.

Gázolás (1955)

Gertler Viktor Gázolás című krimije már a sztálinista sematizmus utáni korszakban készült, amikor még elítélően ugyan, de egyre őszintébben lehetett beszélni a különböző társadalmi osztályok együttélésének problémáiról is. Az igazságot képviselő törvényszéki bíró szemszögéből látjuk a régi világból itt maradt reakciós családot; azokat a „hanyatló” figurákat, akiknek túlrajzolt karikatúráival tele volt annak idején a Lúdas Matyi.

Reménykedők (1971)

Rényi Tamás Reménykedők című 1971-es szatírája ügyeskedő férfiakról szól, akik a lakáshoz való jutás reményében egy lebontásra ítélt óbudai házban élő egyedülálló nőket vesznek célkeresztbe. Amikor kiderül, hogy a roskadozó házat csak évek múltán fogják lebontani, kapnak a véletlenül kigyulladó karácsonyfa adta alkalmon és hagyják leégni az egész házat.

Az én XX. századom (1989)

Enyedi Ildikó 1989-es cannes-i díjas filmje, Az én XX. századom karácsonyi jelenete a magyar filmtörténet emlékezetes és sokat idézett pillanata. A főszereplő testvárpár, Dóra és Lili szétválásának pillanata történik ezen az estén, s mint a film szinte valamennyi képsorán, itt is megjelennek a mitológiai vagy bibliai történetekre való utalások, amelyről alapvetően az egész karácsonyi ünnepkör is szól.