Joseph Mohr, a „Csendes éj” írója

2018. december 4. kedd

170 éve halt meg Wagrainban Joseph Mohr pap és költő, aki a Csendes éj kezdetű karácsonyi dal szövegét írta. Stille Nacht címmel, dallamát Franz X. Gruber komponálta 1818-ban. A ma elterjedt dallam kicsivel eltér Gruber eredetijétől, főleg a vége felé.

A dalt számos könnyűzenei előadó is feldolgozta, főleg karácsonyi albumaikon, például Mariah Carey 1994-es, Merry Christmas című albumán. Enya írül, Oíche chiúin címmel énekelte fel, több kislemezén szerepel bónuszdalként.

Tratto dal Concerto di Natale 2009. Registrato dal vivo al Teatro della Pergola, Firenze

Mohr katona apját soha nem ismerte. Törvénytelen gyermek lévén, keresztapja Salzburg utolsó hóhéra lett, kiskora szegénységben telt, származása miatt csak pápai engedéllyel tanulhatott papnak. A hatstrófás verset 1816-ban írta Mariapfarr községében, eredetileg költeménynek szánva. A zenéjét Franz Xaver Gruber német zeneszerző és orgonista 1818-ban szerezte és ebben az évben volt az ősbemutató is a Salzburg melletti Oberndorf St. Nikolaus templomában. A dal első előadása után feledésbe merült, mígnem egy orgonajavító mester 1825-ben megtalálta a kottáját. Ez azonban csak legenda, mert Gruber élete során több átdolgozásban is kiadta a művet; a Mohr-félét a salzburgi Museum Carolino-Augusteum őrzi. A hagyomány szerint a Csendes éj egy Mauracher nevű tiroli orgonaépítő révén terjedt el, aki 1833-ban Lipcsében dolgozott, és a helyi templomban karácsonykor előadta. Más verziók szerint egy, a környékről származó, Európa-szerte turnézó énekegyüttes vette fel műsorába a Tirolban már nagy népszerűségnek örvendő dalt. Mindenesetre a Csendes éj futótűzként terjedt előbb német nyelvterületen, majd világszerte, szövegét 300 nyelvre és dialektusra fordították le, és ma már kétmilliárd ember énekli karácsonykor.

Az obendorfi Csendes éj-múzeum és emlékkápolna

A dalt először az ausztriai Oberndorf bei Salzburg Szent Miklós-templomában (St.Nikolaikirche) adták elő 1818. december 25-én. Mohr már jóval korábban, 1816-ban megírta a szöveget, de csak az előadást megelőző szentestén kérte meg Grubert, hogy szerezzen dallamot és gitárkíséretet hozzá. Nem tudni, mi adta neki ezt az ötletet; a gitárzene abban az időben inkább a szórakozóhelyeken volt jellemző – a hagyomány úgy tartja, hogy a templom orgonája nem működött; a történet egy népszerű változatában egerek rágták szét a fújtatókat). Gruber először nem értett egyet Mohrral, mert félt, hogy a híveknek nem tetszik majd a gitárkíséret, de végül beleegyezett, és megírta a zenét, melyre hatással voltak Gruber szülőföldjének népzenei hagyományai. Mikor befejezte, már csak pár óra volt hátra a miséig. A karácsonyi misére érkező híveket eleinte meglepte az újítás, hogy gitárkísérettel adják elő az éneket, de végül megkedvelték a dallamot.

Az 1900-as évek elején a Szent Miklós-templomot lebontották, egyrészt mert egy árvíz megrongálta, másrészt a városközpont messzebb került a folyótól, biztonságosabb helyre, és ott új templomot emeltek, közel az új hídhoz. A lebontott templom helyén egy emlékkápolna épült, a Csendes Éj Emlékkápolna (Stille-Nacht-Gedächtniskapelle), egy közeli házban pedig múzeumot alakítottak ki, ahová a világ minden tájáról érkeznek turisták, főleg decemberben.

A Csendes éj eredeti kézirata elveszett, de 1995-ben felfedeztek egy kéziratot Mohr írásával. A tudósok megállapították, hogy a dokumentum 1820 körülről származik. Ebből állapították meg, hogy Mohr 1816-ban írta a verset, mikor Mariapfarr zarándokhely templomának papja volt, a zenét pedig 1818-ban szerezte Gruber. Ez a legkorábbi, létező kézirat, és az egyetlen, amin Mohr kézírása szerepel.

Egy másik népszerű történet szerint a dal első előadása után feledésbe merült, mígnem egy orgonajavító mester 1825-ben megtalálta a kottáját. Ez azonban csak legenda, mert Gruber élete során több átdolgozásban is kiadta a művet; a Mohr-félét a salzburgi Museum Carolino-Augusteum őrzi.