Giuseppe Verdi (1813–1901)

205 éve született a XIX. század legnagyobb hatású és legnépszerűbb operaszerzője. Zenei tehetségét tanítója, Don Baistrocchi fedezte föl, aki templomi orgonista is volt. Ő beszélte rá Verdi apját, hogy vegyen neki otthonra egy spinétet. 

Halála után Verdi 12 évesen lett a templom orgonistája a faluban. Bussetóban Provesinél kezdett zeneszerzést tanulni. 18 évesen kezdte meg komolyabb zenei tanulmányait Milánóban Vincenzo Lavignánál. 1836-ban zeneiskola-igazgatónak nevezték ki Bussetóban, és feleségül vette Margherita Barezzit.

1838-ban meghalt másfél éves kislánya, a következő évben pedig kisfia is. Első operájának munkálataiba menekült a tragédiák elől, 1839-ben mutatta be első operáját, az Obertót Milánóban, majd a Pünkösdi királyságot. 1840-ben újabb csapás érte: felesége is meghalt agyhártyagyulladásban.

1842-ben a Nabucco hozta meg az igazi sikert, országos művésszé téve Verdit. Abigail szerepét Giuseppina Strepponi énekelte, aki 1859-től 1897-ben bekövetkezett haláláig élt a fiatalon megözvegyült Verdivel.

1843-ban ismerte meg Francesco Maria Piavét, aki első számú librettistája és titkára lett. Tudatosan fordul az olasz történelmi témák felé, zenéjével tömegeket ragad magához a szabadság és forradalom eszméjében.

Hatalmas birtokán nincsteleneket foglalkoztatott, öregek otthonát, kórházat, iskolát, menhelyet alapított, és vagyonának nagy részét végrendeletében rokkant zenészekre hagyta.

A belcanto alapokból merítkezve francia és német hatásokat ötvözve alakította ki zenei egyéniségét. Viszonylag képzetlennek tartotta magát, de zenéhez értőnek. Hangszereléssel, dallamformálással, ritmikával kiválóan követi és erősíti a szöveg tartalmát, hozzátesz, mintegy az énekes számára érthetőbbé és megformálhatóbbá téve a figurákat. A nagyoperai stíluskövetelményeket forrasztja egységbe a legigényesebb zenei és eszmei mondanivalóval. Egész életében fejlődött komponistaként.

„A zene csodája, hogy sok dolgot tud egyszerre kifejezni. De a legfőbb cél, hogy a sok egyes hangból az összhangzásban egyetlen új hang váljék, a sokféleségből egy magasabb homofónia” – vallotta.

Operái bemutatásuk sorrendjében:

Oberto, San Bonifacio grófja – 1839. IX. 17. Milano, Teatro alla Scala
A pünkösdi királyság (Un giorno di regno)- 1840. IX. 3. Milano, Teatro alla Scala
Nabucco – 1842. III. 9. Milano, Teatro alla Scala
A lombardok – 1843. II. 1. Milano, Teatro alla Scala
Ernani – 1844. II. 9. Velence, Teatro La Fenice
A két Foscari – 1844. IX. 3. Róma, Teatro Argentina
Giovanna d’Arco – 1845. II. 15. Milano, Teatro alla Scala
Alzira – 1845. VIII. 12. Nápoly, Teatro di San Carlo
Attila – 1846. II. 17. Velence, Teatro La Fenice
Machbeth – 1847. II. 14. Firenze, Teatro di Pergola
A haramiák – 1847. VII. 22. London, Her Majesty’s Theatre
Jeruzsálem – 1847. IX. 22. Párizs, Opéra
A kalóz – 1848. X. 25. Trieszt, Teatro Grande
A legnanói csata – 1849. I. 27. Róma, Teatro Argentina
Luisa Miller – 1849. XII. 8. Nápoly, Teatro di San Carlo
Stiffelio – 1850. X. 16. Trieszt, Teatro Grande
Rigoletto – 1851. II. 11. Velence, Teatro La Fenice
A trubadúr (Il Trovatore) – 1853. I. 19. Róma, Teatro Apollo
Traviata – 1853. II. 6. Velence, Teatro La Fenice
A szicíliai vecsernye – 1855. VI. 13. Párizs, Opéra
Simon Boccanegra – 1857. III. 12. Velence, Teatro La Fenice
Aroldo – 1857. VIII. 18. Rimini, Teatro Nuovo
Az álarcosbál – 1859. II. 17. Róma, Teatro Apollo
A végzet hatalma – 1862. XI. 10. Szentpétervár, Bolsoj Teatr
Don Carlos – 1867. III. 11. Párizs, Opéra
Aida – 1871. XII. 24. Kairó, Operaház
Requiem – 1874. V. 22. Milánó, San Marco székesegyház
Otello – 1887. II. 5. Milánó, Teatro alla Scala
Falstaff – 1893. II. 9. Milánó, Teatro alla Scala