Juhász Gyula (1883–1937)

Juhász Gyula Szegeden született 1883. április 4-én. Nagyon csöndes ember, nagyon csöndes költő volt, akinek visszahúzódó, félszeg magatartása mögött egy meg nem alkuvó férfi, egy szent eszméi iránt tántoríthatatlanul hű lélek húzódott meg, aki magában és költészetében összebékítette a hazulról hozott áhítatos hitet és a világ megértéséből haladó világnézetet. Élete bánatok és szerencsétlenségek sorozata, a szerelmi boldogság soha nem adatott meg neki – és ő lett a magyar költészet egyik legnagyobb szerelmi lírikusa. Ahhoz a túlérzékeny fajtához tartozott, amelyről azt szokták mondani, hogy „nem e világra való”.

Költői skálája nem túl széles, nem olyan látványos, mint nemzedéktársainak leghíresebbjeié, de érzelmek mélységében, szívhez szóló meghittségben senki se tehető elébe.

____________________

Juhász Gyula: Szerelem: Elmondja Ráckevei Anna.

____________________

Juhász Gyula: Testamentom. Elmondja Mensáros László.

https://www.youtube.com/watch?v=Zy1UBDVcvaQ

____________________

Juhász Gyula Nagyváradon találkozott az életre szóló reménytelen szerelemmel. Sárvári Anna igazán nem az a nő volt, aki méltó lett volna a költő magasztos szerelmére. Ismeretségük nem is volt tartós, de ő lett mindvégig Juhász Gyula számára a nő, a szerelem jelképe. Az Anna-versekben megjelenő Annának valójában vajmi kevés köze van ahhoz a ledér nagyváradi lányhoz, aki nevet adott a halhatatlan szerelemnek. Költői alakjában összeolvadnak a költő későbbi reménytelen szerelmei is.