Joshua David Bell hegedűművész 50 éves

Joshua Bell Grammy-díjas amerikai hegedűművész a századforduló egyik legismertebb és legsikeresebb muzsikusa. 2007-ben a méregdrága Carnegie Hall-beli koncertje előtt Bachot játszott a metróaluljáróban, és szinte senki nem ismerte fel…

Joshua Bell az Indianapolis Monthly kérdésére elmondta, hogy már tizenkét éves korában tudta, hogy semmi mást nem kell csinálnia az életben, csak hegedülni, hiszen már akkor megélt belőle. Sokszor érzi azt, hogy egyre többet ért a repertoárján szereplő zenedarabokból, különösen ha a fiatalkori felvételeit hallgatja.

Gyakran csak csöndre vágyik, hiszen a feje így is állandóan tele van zenével. „Úgy tudnám ezt leírni, hogy ez olyan, mint amikor egy színész eggyé válik a szerepével; én eggyé válok a zenével.”

2007-ben a Washington Post riporterével együtt Bell egy kísérletre szánta el magát. Az amerikai főváros egyik metróállomásán 45 percen át Bachot játszott, de az 1097 arra járó ember közül alig ismerték fel őt néhányan. A legtöbben egyszerűen ügyet sem vetettek a hegedűsre, aki három nappal azelőtt megtöltötte a bostoni szimfónia nagytermét, és a legolcsóbb helyeket is száz dollárért kínálták. (Gene Weingarten cikke később Pulitzer-díjat nyert.)

 

 

Az 1967. december 9-én, Amerikában született hegedűművész hazájában 14 éves korában vált ismertté, amikor első versenyét nyerte, s ugyanebben az évben debütált nagy feltűnést keltve a Riccardo Muti vezényelte Philadelphia Zenekarral, aztán a Carnegie Hallban. Ugyanekkor szenzációszámba ment a London/Decca lemezkiadóval kötött szerződése, melynek híre futótűzként terjedt a zenei világban.

Azóta Joshua Bell a legnevesebb zenekarokkal és karmesterekkel dolgozik, többek között a New York-i, a Los Angeles-i Filharmonikusokkal, a Bostoni, a Chicagói, a Londoni Szimfonikusokkal, a Dán Rádió Zenekarával, illetve Ashkenazyval, Gardinerrel, Levine-nal, Dutoit-val, Blomstedt-tel.

Fellépett a világ zenei fővárosaiban, 1997-ben Jean-Yves Thibaudet-val turnézott világszerte, amit egy Carnegie Hall-beli koncert koronázott meg. Évente több mint száz koncertet ad, s mindeközben fesztivált szervez Londonban, kortárs szerzők világpremierjei fűződnek a nevéhez, emellett zenét is szerez. Egy 1713-as Antonio Stradivari hegedűn játszik, mely többek között a lengyel Huberman tulajdonában is volt, egészen 1936-ig, amikor ellopták a mester Carnegie Hall-beli koncertje után. Az eltűnt Huberman Stradivari csak 1987-ben került elő. Bell 2001-ben – a becslések szerint 4 millió dollárért – vásárolta meg. Saját állítása szerint ez most az egyetlen hegedűje; „semmi mást nem engedhetek meg magamnak” – nyilatkozta.