Jacques Tati (1907–1982)

110 éve született Jacques Tati orosz származású francia filmrendező, színész. Legtöbb filmjének főszereplője, a saját maga alakította nyakigláb Hulot úr, a modern világhoz adaptálódni képtelen, mindig barátságos és segítőkész, ám a szociális érintkezésben esetlen, örök kívülálló figurája. Filmjeiben mindig a képi világon van a hangsúly, a hangok legtöbbször zajok, tömegmorajok, a beszéd ritkán játszik fontos szerepet. Képi humora semmivel össze nem téveszthető. A mindennapi élethelyzetek finom eltúlzásával, kiemelésével megalkotott, nemritkán visszatérő poénjai mindig rendkívül finoman jelennek meg, a néző figyelme nincs „erőszakosan” rájuk irányítva, ezért mindig jóleső érzés felfedezni egy-egy újabb komikus részletet.

Amikor a filmteoretikusok és már maguk az alkotók is úgy gondolták, hogy a burleszknek befellegzett a semmiből hirtelen előtűnt egy bohókás francia úr, bizonyos Jacques Tati, és jellegzetes szürke ballonkabátjában egy személyben megteremtette a hangos burleszk filmet.

A hangosfilm megjelenése egy új korszak kezdetét jelentette a filmgyártásban, ezzel egyidejűleg azonban a burleszk sírfeliratával is egyenlő volt. A francia Max Linder meg sem élte az új technika bevezetését, Charlie Chaplin és Buster Keaton jellegzetes karakterei pedig többé már nem voltak életképesek ebben az új közegben. Míg utóbbi karrierjének gyakorlatilag véget is vetett a hang bevezetése, a kalapos Charlie az 1936-os Modern időkkel búcsúzott közönségétől – a némafilmek végével úgy tűnt, a burleszk korának is végérvényesen befellegzett. Jacques Tati ezt azonban másképp gondolta: az 1950-es években visszahozta a hangosfilmbe a klasszikus burleszket, kibékítve a némafilmes hagyományt a legkorszerűbb hangtechnikával. Azzal pedig, hogy így összehangolta a kettőt, múlhatatlan érdemeket szerzett a hangosfilmgeg megteremtésében.