A Roma Kultúra Világnapjára

1971. április 8-án ült össze az I. Roma Világkongresszus. A különböző cigány népcsoportokat képviselő jelenlévők elhatározták, hogy a jövőben folyamatosan együttműködnek, és a nemzetközi közéletben közösen lépnek fel. Döntés született a cigányság nemzeti jelképeiről: elfogadták a zászlót, a himnuszt és az Opre Roma! – „Fel, cigányok!” jelmondatot.

Az esemény tiszteletére az ENSZ a Roma Kultúra Világnapjává nyilvánította április 8-át, a cigányság pedig legfontosabb „nemzeti” ünnepükként tartja számon.

A Roma Világnap alkalmából egy Indiában és a Balkánon élő népszokást élesztettek fel, illetve vettek át a világon szétszórva élő cigány közösségek: közösen egy közeli folyóhoz vagy patakhoz zarándokolnak, ahol énekszó és zene mellett koszorúkat, virágokat, virágszirmokat és úszó mécseseket bocsátanak a vízre. A térségünkben működő roma szervezetek általában valamilyen kulturális eseménnyel emlékeznek meg április 8-ról (folklórműsor, kiállításmegnyitó, író-olvasó találkozó stb.).

__________________
Találkoztam boldog cigányokkal is
(eredeti cím szerbül: Skupljači perja) 1967-ben készült jugoszláv film

Díjak:

Cannes: (1968) – Nagydíj
Golden Globe díj: (1968) – Legjobb idegennyelvű film, jelölés
Oscar-díj: (1968) – Legjobb idegennyelvű film, jelölés

Cihás (tollgyűjtő) cigányok élnek valahol a Balkánon egy szeparált táborban. Zárt világ, szigorú törvényekkel, lakói mégis a szabadság gyermekeinek érzik magukat. Egy ifjú cigányember beleszeret egy ifjú cigánylányba és viszont, s szeretné második feleségéül. A lánynak azonban vérfertőző viszonya van a saját apjával. A szerelmesek nem találnak más megoldást, végeznek a zsarnok atyával, s a jég alá vermelik. Tavasszal azonban fény derül a tettre, és hiába igyekeznek közösen új életet kezdeni, a gyökerek, a múltbeli tettek, az ősi törvények mindennél erősebbek.

Rendező, forgatókönyvíró, zeneszerző: Aleksandar Petrović
Operatőr: Tomislav Pinter

Szereplők: