Ma 295 esztendeje született Madame de Pompadour

Ma 295 esztendeje született Madame de PompadourEgy okos és rendkívül művelt asszony, akinek sokat köszönhetett XV. Lajos király: Madame de Pompadour. 1721. december 29-én született Párizsban, Jeanne-Antoinette Poisson néven, Francois papa és Madeleine mama lányaként. Erős a gyanú azonban, hogy igazi édesapja valójában egy gazdag bankár volt, bizonyos Charles, aki később tényleg örökbe fogadta a kislányt, miután Francois apuka elhagyta az országot, lévén fűnek-fának tartozott és nyakig ült az adósságban. A lényeg tehát: a kislányt a biológiai apja nevelte fel, gyámként. Kissé kacifántos a kezdet – és a folytatás sem lesz simább.

A lány neveltetésére édesanyja és nevelőapja is nagy figyelmet szentelt. Gyerekkorát kolostorban töltötte, ahol jó nevelést kapott a szép és okos kislány. Később otthon folytatták képzését, meglehetős sikerekkel: igazi kifinomult hölgyet faragtak belőle. Idővel megtanult szépen szavalni, énekelni, táncolni, festeni, sőt, még klavirkordon is játszott. Minden jó úton haladt a sikeres házasság felé, ilyen tudással és szépséggel ugyanis könnyűszerrel meghódíthatott bárkit. Ő azonban nem érte be akárkivel. Kilencéves korában állítólag megjósolta neki egy jövendőmondó, hogy egyszer majd egy király szívét birtokolja. Ezután a család csak reinette-nek, azaz kis királynőnek szólította.

1741-ben végül a családon belül választottak számára férjet, méghozzá gyámjának unokaöccsét. Mivel szinte biztos, hogy gyámja az igazi apja volt, így tulajdonképpen saját unokatestvérével kötött házasságot. A fiatal párnak két gyermeke született. 1741-ben egy fiú, aki születését követően alig egyévesen meghalt, 1744-ben pedig egy lány. Jeanne esze, finomsága és nem utolsósorban szépsége hamar meggyőzte férjét, hogy jó döntés volt a frigy, őszinte szerelmet érzett a nő iránt. Kellemes életet éltek egyébként, volt pénzük, rangjuk, birtokuk, jó társaságba jártak, sőt Jeanne megnyitotta saját szalonját is a műkedvelő arisztokraták, értelmiségiek számára. Költők, művészek és filozófusok mellett Voltaire és Montesqieu is rendszeres vendégük volt. Jeanne élvezte a vidéki csöndet, de a szíve az udvari pezsgés felé húzta, szeretett volna bekerülni oda, részese lenni. Ezért is tartotta kis összejöveteleit, amelyek felkeltették az udvar figyelmét.

http://fr.wikipedia.orgKis idő múltán meghívást kapott a királyi álarcosbálba, amit XV. Lajos király fia friss házassága alkalmából rendezett. A nő roppant fondorlatos húzással kurtizánnak öltözve jelent meg a király előtt, akinek azonnal felkeltette az érdeklődését. Többek között azért is, mert akkoriban halt meg előző ágyasa. A bál további részletei homályba vesznek, egy azonban bizonyos: az ünnepséget februárban tartották, márciusra pedig Jeanne már a király hivatalos szeretője volt. Erre aztán senki sem számított, mindenki egy gyors fellobbanásra tippelt a lány alacsony származása miatt. A szerelem viszont kiszámíthatatlan, mint tudjuk. Jeanne-Antoinette-et hamarosan már a király „maitresse déclarée”-jeként, azaz hivatalos szeretőjeként mutatták be az udvarban. Mit is jelentett ez? Ebben az időszakban ritka volt a spontán, szerelmen alapuló házasság. A szülők eldöntötték, kihez adják gyermeküket, nem volt apelláta. Csoda hát, ha mindenki szeretőt tartott? A házasság, a vagyonegyesítés, a vérvonal őrzése egy dolog, a szerelem, érzelmek és vágyak pedig megint más tészta. A királynak meg amúgy is szabad volt bármit megtenni, pont emiatt szóltak volna rá? Ugyan, dehogy! A király szeretőjének lenni sokkal inkább kiváltságos pozíció volt, semmint alantas dolog. Jeanne hivatalosan elhagyta férjét, és beköltözött Versailles-be, közel a királyhoz, akinek hivatalosan be kellett őt mutatnia az udvarnál. Mielőtt ez megtörtént, ranggal ruházta fel, például megkapta a Pompadour márkinője címet. Magyarul kistafírungozta a fiatal szeretőjét, mielőtt a kritikus, intrikákkal teli udvar elé állította volna szeptember 14-én.

http://en.wikipedia.org

Jeanne hamar elsajátította a tudnivalókat: pillanatok alatt megtanulta a közel sem egyszerű udvari etikettet, amivel jó benyomást tett. Madame Pomadour okos volt, tudta jól, hogy a király szeretőjének lenni egy olyan poszt, amire minden fiatal és csinos nő vágyik az udvarban, és ezért mindent meg is tesznek. Sejtette, hogy bájaival sokáig nem gyakorolhat befolyást Lajosra, így igyekezett mindenki fölé emelkedni az eszével, jó ízlésével, rafinériájával. Színházat szervezett, ahová csak a legelőkelőbb és legmagasabb körökből hívott meg vendégeket. Esze és ítélőképessége egyre nagyobb hatással volt a királyra is, aki sok kérdésben kikérte a véleményét. Madame Pompadour többek között nagyszerű politikusnak mutatkozott, aki sokszor adott tanácsot államügyekben, emellett pedig a művészetet és tudományt is bőkezűen pártolta mindenkor. Jeanne olyan jó tanácsokkal látta el a királyt, hogy az sokszor felállt egy-egy tanácskozás kellős közepén, ha döntésképtelen volt, titkos úton szeretője szobájába sietett, majd újult erővel és nagyszerű ötletekkel tért vissza a várakozó tanácsnokokhoz.

Madame Pompadour minden szinten kiemelkedett a király szeretői közül, akikből több is volt, ha ezt eddig nem említettem volna. Köztük volt Marie-Louise O’Murphy, aki előszeretettel terjesztett Jeanne-ról mindenfélét az udvarban, olyasmiket például, hogy frigid. Az intrikát Madame Pompadour nehezen tűrte, csak nagy erőfeszítés árán tudott a király kegyében és közelében maradni. Felismert azonban egy fontos fegyvert, ami megkülönböztette őt bármelyik korábbi, jelenlegi és későbbi szeretőtől. Rájött, hogy a király szívéhez annak feleségén keresztül vezet az út, ezért igyekezett tiszteletet mutatni felé. Marie Leszczynska és ő hamar jó viszonyba kerültek, nem mondanám, hogy kebelbarátnőkké váltak, de megértették egymást és próbálták a királyt ügyesen jó irányba terelgetni. A feleség és a szerető, a két szövetséges. Marie azt mondta egyszer, ha már egyszer a férje szeretőt akar tartani, akkor Madame Pompadour a legjobb mind közül. Jeanne a többiekkel ellentétben nem csupán az ágyban szolgálta a királyt, hanem igyekezett más területen is szórakoztatni őt. Kártyázott vele, elkísérte vadászni, sokat utaztak. S persze nem feledkezett meg a furfangos ajándékokról sem. Rengeteg festménnyel lepte meg Lajost, amiket többnyire Francois Boucher festett. Természetesen ő volt látható mindegyik képen, frissen, fiatalosan, akár egy hamvas barack.
http://en.wikipedia.org

Madame Pompadournak jó szeme és ízlése volt egyébként a rokokó berendezésekhez, tárgyakhoz. Neki volt köszönhető, hogy korszerűsítették a Sévres manufaktúrát, amely hamarosan Európa leghíresebb porcelángyártó üzeme lett. Jeanne lelkes és ambiciózus volt, sok költőt és írót protezsált és jó pár épületet is neki köszönhetünk. Ő tervezte például többek között a Place de la Concordot is. 1750 után Jeanne olyan erős hatással volt XV. Lajosra, hogy az lassacskán mindenben kikérte a nő véleményét, legyen szó külpolitikáról vagy katonai ügyekről. Ő lett tehát a király jobbkeze, ő irányította finoman hátulról a szálakat. 1756-tól udvarhölggyé nevezték ki, ezért le kellett mondania hivatalos szeretői státuszáról, de barátilag és emberileg a király mellett maradt haláláig és továbbra is segítette tanácsokkal. Többek között Madame Pompadournak tulajdonítják az 1755-ös francia–osztrák szövetség megkötését.

Fáradozásai közben egészsége egyre romlott, már a csodatévő krémek és az ólmos púder sem segítettek rajta. 1764-ben hosszú szenvedés után tuberkulózisban halt meg. 42 éves volt. Hivatalosan XV. Lajos nem gyászolhatta bizalmas kedvesét, hiszen már készen állt az új szeretője, aki enyhítette bánatát, de nagyon valószínű, hogy a királyt igen megrázta a nő halála.

Madame Pompadour sokat tett az irodalomért, művészetért, tudományért. Éles eszével segítette a királyt a diplomácia és politika területén. A mai napig ő az egyik legmegbecsültebb szerető a történelemben, „Őfelsége, az alsószoknya”, ahogy a porosz király emlegette.

Forrás: life.hu

Romantikus francia tévéfilm Madame de Pompadour életéről, két részben…

A pozsonyi Új Színpad/Nová scéna színpadán játsszák a Madame de Pompadour című musicalt, videóval itt.

Szereplők: Sisa Sklovska, Štefan Skrúcaný/Stano Král, Maroš Kramár/Jozef Vajda, Patrik Vyskočil/Ján Slezák, Lucia Vráblicová, Karin Olasová, Pavol Plvečík, Karol Čálik, Ján Mistrík, Martin Kaprálik, Tomáš Majláth, Lukáš Pišta és mások.