Percival Lowell álma

Percival Lowel100 éve hunyt el Percival Lowell amerikai csillagász, aki hitt abban, hogy élet van a Marson. Egész vagyonát feltette arra, hogy élet után kutatott: távcsövén figyelte a Marsot, amelyen csatornák egész hálózatait fedezte föl, s ebből arra következtetett, hogy a bolygót intelligens lények lakják. A Marsról írt könyve 1895-ben jelent meg, amikor a Földön is nagy csatornaépítések folytak. Közreműködött a Plútó felfedezésében is.

Percival Lowell érdeme, hogy meghonosította a köztudatban a Marson való élet létezésének lehetőségét. Halála után a sci-fi irodalom még inkább felkapta a marslakók témáját. A közönség rajongott ezekért a művekért, és néha hitt is nekik. 1938. október 30-án Orson Wells és színtársulata H.G. Wells Világok harca című könyvéből készített hangjátékot adta elő a rádióban. A műsor elején a bemondó közölte, hogy csak egy fikcióról van szó, de az emberek ezt nem hallották, és hatalmas pánik tört ki. Mindenki elhitte, hogy szuperintelligens marslakók támadták meg a Földet. Két évtizeddel Lowell halála után az emberiség már kész volt elfogadni ennek lehetőségét.

A XXI. században a Mars Opportunity Rover bizonyítékot talált arra, hogy a Marson korábban víz volt, a víz pedig talán életet jelent. Nem sokkal e felfedezés bejelentése után valaki egy pohár pezsgőt helyezett Percival Lowell sírjára. Mindegy, hogy milyen további eredmények születnek, a Mars iránti érdeklődés Lowellnek köszönhető. Az őt foglalkoztató kérdések a mai napig aktuálisak.

Nevét ma csillagvizsgáló őrzi az arizonai Flagstaffban. Ez az egyik legrégebbi amerikai obszervatórium, 1894-ben alapította maga Percival Lowell (1855–1916).

A Plútó felfedezése és az ismeretlen X. bolygó

Kezdetben – a XIX. század közepén – még minden olyan egyszerűnek látszott. Az Uránusz mozgásának rendellenességei alapján felfedezték a Neptunuszt. A Neptunusz felfedezése nem oldotta meg teljesen az Uránusz keringésében tapasztalt szabálytalanságot. A XX. század elején Percival Lowell amerikai csillagász vizsgálta az Uránusz számított és valóságos mozgása között mutatkozó parányi eltéréseket. Arra a következtetésre jutott, hogy az eltérés egyetlen módon magyarázható: egy újabb bolygó gravitációs zavaró (perturbáló) hatásával, mely a Neptunusz pályáján kívül kering.

Lowell azt is kiszámította, hogy hol lehet a kilencedik bolygó, de munkatársai segítségével sem akadt a nyomára. Számításait a halála előtti évben, 1914-ben adta közre.Lowell utódai az arizonai Flagstaffban működő Lowell Obszervatóriumban felszereltek egy új távcsövet, és egy fiatal csillagászt, Clyde W. Tombaugh-t bízták meg a kutatás folytatásával. Tombaugh rendszeresen fényképezte az eget és a néhány nap eltéréssel készült képeket összehasonlítva mozgó objektumokat keresett. Végül az 1930. január 21–23–29-én készült felvételeken talált egy mozgó objektumot, mely kb. 5° szögtávolságra volt a Lowell által jósolt helytől. A szenzációs felfedezést 1930. március 13-án jelentették be. Az új bolygót az alvilág római istene után Plútónak nevezték el.

A Plútó azonban sokkal kisebb tömegűnek bizonyult annál, mint ami szükséges lett volna az Uránusz és a Neptunusz pályaperturbációinak magyarázatához. Ezért a csillagászok közül ma is sokan hisznek egy Plútón túli, titokzatos X. bolygó létezésében, melynek eleddig senki nem akadt nyomára.

Figyelem!
A Mars – Utunk a vörös bolygóra című sorozatot, amelynek elkészítésében magyarok is közreműködtek, 2016. november 13-tól vasárnaponként 21 órakor vetíti a National Geographic.

További hasonló témájú videók