Szőke Erika kiállítása Pozsonyban

SZŐKE ERIKA (1977) képzőművész, fotográfus, a Nyitra melletti Nagykéren él és alkot. Főiskolai tanulmányait a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Képzőművészeti és Művészetpedagógiai karán végezte. Munkáiban a hagyományos, analóg és digitális technikák mellett különféle experimentatív és saját fejlesztésű, a klasszikus fénykép és sokszorosított grafika határterületein mozgó eljárásokat alkalmaz. Nem ritkán afféle kiterjesztett fotókat, a fénykép és a térbeli objektum közt egyensúlyozó tárgyakat hoz létre. Műveinek központi témája a család, a családon belüli emlékképek, viszonyrendszerek és kapcsolati hálók univerzuma, a társadalmi nem és a nemi identitás artikulálódásának kérdései, valamint az emlékezet és a felejtés kölcsönhatásainak ábrázolhatósága (akár egyéni, akár kollektív szinten). Alkotásaival számos hazai és külföldi kiállításon szerepelt, 2014-ben elnyerte a Székelyföldi Grafikai Biennálé nagydíját.

A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában 2016. szeptember 7-én tartott kiállításmegnyitó felvételei:

A kiállítást a pozsonyi Brämer-kúriában 2016. október 5-ig tekinthetik meg.

SZŐKE ERIKA munkái. Képek (képzetek) és képpé élesített emlékek. Újra- és újraíródó emlékek. Áttétek és átjárások emlékezés, látás és megfigyelés tartományai között. Emlékeink, emléktereink rejtett nyelvtana, felejtések és nyomhagyások hálózata, eredendő egymásra utaltsága. Testek és emlékek. Közelségek és távolságok. Befejezett múltak, közelmúltak, régmúltak, folyamatos múltak és jelenek. Rögzülések és fakulások. Időbe vetett, egymásba bonyolódott, jelentéssel felruházott, ép és egész, hús-vér testek. Fragmentált és torzuló testek. Női testek (a nőiség szignatúráinak szorításában létező testek). Saját testek – talált és idegen testek. Ismerős testek – testek, testképzetek (emléktestek) közti rejtett rokonságok. Testhatárok és énhatárok. Fragmentált testek, függőben levő testek. Emlékek és vágyak, emlékek és traumák (jelek, jelentések és hiányok) folytonos, felfejthetetlen egymásba fonódása.