Laboda Róbert – Szépírók slamfeszt 1.

„Egy jó költő, az maga egy párt. És az én »pártom« hiszi, hogy nekünk, szlovákiai magyar gyerekeknek kiváltságunk a maradás. Én nem akarom tologatni a határokat, nem vagyok szélsőséges.

Számomra ez érzelmi kérdés. Itt vannak a gyökereink, itt vettünk először levegőt, itt váltunk magyarrá, itt élünk. Csak nem mindegy, hogyan. Egymást marva, bántva vagy elfogadva, szeretetben. Mert ha folyamatosan jobbra-balra tekintgetünk, széthúzunk, akkor a végén belefáradunk a magyarságunkba. A történelmi múltból nemcsak az évszámokra, nevekre kell emlékeznünk, hanem tanulni is belőle, levonni a következményeket és megkérdezni: »nagymagyar, mondd, egy karlendítés, az hány magyar élet?«”