Száz éve kezdődött a „verduni vérszivattyú”

„Verduni vérszivattyú” – így nevezte el a köznyelv a francia és a német csapatok közötti legvéresebb ütközetet, az 1916. február 21. és december 19. között lezajlott verduni csatát. Utólag már tudjuk, hogy az első világháború leghosszabb és a Somme-i után második legvéresebb csatája a nyugati front legfontosabb fegyveres összecsapása lett. Ma már a francia elszántság jelképének tekintik, mégpedig a védők önfeláldozása miatt.

Verdun, az 1870–1871 közötti porosz-francia háborút követően, a franciák által kiépített védelmi vonal fontos erődítménye lett. A folyamatos német fenyegetés miatt a franciák, az országuk keleti határán erős védelmi vonalat alakítottak ki, ennek egyik eleme volt a verduni erőd.

Az első világháború kitörését követően, még 1914-ben a város és az erőd ellenállt a heves német rohamnak, holott a támadók még a híres, 46 tonnás, 419 milliméteres Big Bertha ágyút is bevetették. A kialakuló patthelyzet nemcsak Verdunre, hanem az egész nyugati frontra jellemző volt. Az 1915-ös kitörési kísérletek mindkét oldalon meghiúsultak – a németek Ypres-nél, a britek Neuce Chapelle-nél, a franciák pedig Champagane-nél próbálták meg áttörni a megmerevedett frontvonalakat –, és minden harcoló fél óriási veszteségeket szenvedett.

Ezt követően, 1916-ban a német vezérkari főnök, Eric von Falkenhyan taktikát váltott, s úgy gondolta, hogy bár az áttörés nem lehetséges, de a franciák legyőzhetőek, ha jelentős veszteségeket szenvednek. Úgy tervezte, hogy ott támadja meg a franciákat, ahol nem tudnak visszavonulni, így a folyamatos harcokban lemorzsolódnak. A csatamező megválasztásakor a német hadvezetés igyekezett olyan helyet találni, ahol az utánpótlási körülmények a németeknek kedveznek. A választás azért esett Verdunre, mert három oldalról elszigetelt volt, emellett elzárta a Párizsba vezető utat, ráadásul egy német vasútvonal mindössze húsz kilométerre futott a településtől. Mindezek mellett az erődöt gyengén védték, a németek jól tudták, hogy a legtöbb tüzérségi löveget elszállították onnan.

A támadás megkezdése előtt Falkenhayn tábornok ezt írta II. Vilmos császárnak: „A franciákat egy hajszál választja el az összeomlástól. A tömeges áttörés – mivel az erőforrásaink sem elegendőek hozzá – felesleges. Amit viszont megtehetünk, az az, hogy kényszerítjük a francia vezérkart. hogy minden emberét bevesse. Ha ezt megteszik, a francia erők kivéreznek.”

A csata 1916. február 21-én, a németek kilenc órán át tartó tüzérségi támadásával kezdődött. A támadás tüzérségi előkészítésére 1200 (más források szerint 1400 ágyút) használtak, amelyek a fronttól tíz kilométeres távolságból zúdították az össztüzet az erődre, összesen több mint egymillió lövedéket lőttek ki. Ezt követően három német hadtest indított támadást. Haditechnikai érdekesség, hogy a németek ebben a csatában használtak először lángszórókat a francia lövészárkok megtisztítására. Bár kezdetben két francia zászlóalj két napig valamelyest feltartotta a támadókat, végül kénytelenek voltak visszavonulni, így a németek február 23-ra már több, mint négy kilométert haladtak előre.

Másnap azonban megérkezett a francia erősítés. Majd még ezen a napon a francia vezérkari főnök, Castelnau tábornok Philippe Pétain tábornokot nevezte ki a verduni körzet parancsnokává, és a második francia hadsereget a területre rendelte. Ráadásul egy hatalmas hóvihar is nehezítette a németek támadását, így franciák néhány napon belül 90 ezer katonát és 23 ezer tonna utánpótlást szállíthattak Verdunbe.

Mivel a németek nem tudtak további sikereket elérni a Verdun elleni frontális támadással, március elején inkább a szárnyakra csoportosították át erőiket. Három hónapos véres harc után sikerült csak némi eredményt elérniük, két falut és egy erődöt elfoglalniuk. Júniusban egy újabb, a Souville erőd ellen indítottak támadást, ám hiába használtak mérgesgázzal töltött lövedékeket, s hiába vetettek be 60 ezer katonát a rohamokban, a szeptember 6-ig tartó küzdelemben nem sikerült bevenniük az erődöt.

Aztán az 1916. július 1-jén megkezdődött Somme-i csata miatt a németeknek számos tüzérségi egységet ki kellett vonniuk a verduni harctérről, hogy az északabbról támadó csapatokat fel tudják tartóztatni.

A francia ellentámadás 1916. október 21-én indult meg, a folyamatos sikerek után a december 11-i végső rohammal tudták a németeket visszaszorítani a február 21-i állásaik mögé.

Az első világháború leghosszabb csatájában 65 francia hadosztály (a teljes francia haderő fele) vett részt. A legfrissebb kutatások szerint a franciák vesztesége 460 ezer fő volt, csak a hadifoglyok száma meghaladta a 65 ezret. Ezzel szemben a németek „csak” 280 ezer katonát vesztettek el a verduni vérszivattyúban. (Szűcs László, honvedelem.hu)

Fotó: Haditechnikai érdekesség, hogy a németek ebben a csatában használtak először lángszórókat a francia lövészárkok megtisztítására.

Az I. világháború 10 nagy csatája