Pozsony – Együtt a gyűlölet ellen!

Ma délután 18 órától vitaestet tartanak a pozsonyi, Kecskekapu utcai ArtForum könyvesboltban „Rendes emberek horogkereszttel” címmel, Andrej Findor szociológus, történész és Laco Oravec (Milan Šimečka Alapítvány) részvételével az Európában egyre erősödő szélsőjobb irányzatokról, a folyamatos ellenséggyártás működéséről, amely mára kísérteties hasonlóságot mutat a II. világháborút megelőző folyamatokkal. A kérdés: vezethet-e a gyűlölködés egy újabb tragédiához?
A kísérőrendezvényekről (kiállítás, míting, filmvetítés, viták) ITT tájékozódhat.
A legnagyobb akció a szombati blokád lesz, amely a fasiszta szlovák állam megalakulásának évfordulója alkalmából ludák és újfasiszta csoportok által évente megtartott menetet kívánja idén leblokkolni a fővárosban (Pozsony, SNP tér, 14:00):

KIÁLTVÁNY

Együtt a gyűlölet ellen

Szlovákia március 14-én történelmének egyik legtragikusabb eseményére emlékezik, a hitleri Németország felügyelte fasiszta Szlovák Állam születésére. Polgárainak egy részét minden jogától és emberi méltóságától megfosztották, vagyonát elkobozták, őket megsemmisítették. Ennek örökségéhez tartozónak vallja magát ma is jó néhány magát rendes embernek állító szlovák állampolgár. Megemlékezéseket tartanak e napról és azt hirdetik, hogy a vazallus állam jólétet biztosított lakóinak.
Az erőszak és a gyilkosság semmiképpen sem egyeztethető össze sem a jóléttel, sem a tisztességgel. Az a közösség, amelyik lehetővé teszi, hogy tagjainak egy részét megfosszák bármilyen jogától – az élethez való jogát is beleértve –, a félelem és az erőszak társadalma, amelyben bárki bármelyik pillanatban újabb áldozat lehet. Nem kell a rezsim által hivatalosan gyűlölt kisebbség tagjának lennie. Éppen elég bizonyítékot találunk erre a történelemben. A börtönökben, munkatáborokban és a kivégzőosztagok előtt végezte sok magát büszke szlováknak valló férfi és nő is. A folyamatos represszió és a csöndes polgárháború velejárója a halál, a megfigyelés, a besúgás, a paranoia.

Nem kételkedhetünk abban, hogy ha ennek a „tradíciónak” a hívei jutnának hatalomra, újra embertelen életkörülményeket alakítanának ki. Elég megfigyelni, miképpen istenítik az erőszakot a legismertebb képviselőik. Utcai verekedésekbe, futballhuligánok közé keverednek, egyes csoportok kiirtására szólítanak fel. Nem az ország közéleti és kulturális értékeinek növelése, nem a műveltség szintjének emelése a céljuk. A harag, a rombolás és a gyűlölet beszél belőlük. Mindenki számára veszélyesek, aki az erőszak és a visszarendeződés helyett a demokráciát, szabadságot és a megértést igényli. Fontos, hogy az értékeket támogató emberek mindig és minden körülmények közt hallassák a hangjukat és és útját állják a rossznak.

Az eddigi aláírók:

Peter Vittek, filozof
Katarína Zavacká, historička práva
Pavel Traubner, čestný predsedea UZ ŽNO
Silvia Porubänová, sociologička
Zuzana Kusá, sociologička
František Ábel, evanjelický teológ a lektor
Štefan Markuš, vedec a bývalý veľvyslanec SR v Maďarsku
Robert Kirchhoff, režisér
Andrej Findor, politológ
Fedor Blaščák, filozof
Ľubomír Falťan, sociológ
Juraj Marušiak, politológ
Roman Ďzambazovič, sociológ
Juraj Stern, ekonóm a predseda správnej rady SFPA
Michal Hvorecký, spisovateľ
Dorota Nvotová, herečka a speváčka
Martin Krno, predseda Oblastného výboru Slovenského zväzu protifašistických bojovníkov
Jozef Lysý, vysokoškolský učiteľ a politológ
Hana Fábry, publicistka a LGBTI aktivistka
Ján Stena, sociológ
Marek Debnár, filozof a básnik
Martin Kasarda, publicista a spisovateľ
Radovan Geist, publicista a politológ
Ondrej Prostredník, evanjelický teológ
Aneta Világi, výskumná pracovníčka
Daniela Zhang Cziráková, výtvarníčka a prekladateľka
Denisa Havrľová, novinárka

(Eredeti szöveg: 
Spoločne proti nenávisti

„Dňa 14. marca si Slovensko pripomína jeden z najtragickejších okamihov svojej histórie, vznik fašistického Slovenského štátu, ktorý bol plne kontrolovaný hitlerovským Nemeckom. Časť obyvateľov bola zbavená ľudskej dôstojnosti a všetkých práv, okradnutá o majetok a fyzicky zlikvidovaná. K tomuto odkazu sa niektorí obyvatelia Slovenska, vyhlasujúci sa za slušných ľudí, stále hlásia. Pripomínajú si tento dátum a hlásajú, že vazalský vojnový štát zabezpečoval svojim obyvateľom dobrý život. Násilie a vraždenie však nemá nič spoločné ani s dobrým životom, ani so slušnosťou. Spoločnosť, ktorá umožní, aby bola časť jej obyvateľstva zbavená akýchkoľvek práv – vrátane práva na život, je spoločnosťou strachu a násilia, v ktorej sa obeťou v ktorejkoľvek chvíli môže stať ktokoľvek. Nemusíte byť členom režimom oficiálne nenávidenej menšiny. A dôkazov nájdeme v dejinách viac než dosť. Vo väzeniach, pracovných táboroch a pred popravčími čatami Slovenského štátu sa ocitlo aj mnoho tých, ktorí sa považovali za hrdých Slovákov a Slovenky. Stav permanentnej represie a tichej občianskej vojny nemôže priniesť nič iné, než neustálu prítomnosť smrti, špehovania, udávania a paranoje.

Nie je preto dôvod pochybovať, že ak by sa priaznivci tejto ideovej “tradície” dostali k moci, nastolili by neľudské životné podmienky znova. Stačí si všímať ako blízko majú k násiliu a jeho glorifikácii ich najviditeľnejší predstavitelia. Zaplietajú sa do pouličných bitiek, súbojov futbalových chuligánov a vyzývajú k fyzickej likvidácii rôznych skupín obyvateľstva. Neženie ich túžba tvoriť a rozvíjať slovenskú štátnosť, kultúru, vzdelanosť a ďalšie pozitíve spoločenské hodnoty. Prehovára z nich len zloba, deštruktívnosť a nenávisť. Sú hrozbou pre všetkých, ktorí dávajú pred násilím a represiou prednosť demokracii, slobode a porozumeniu. A preto je v záujme každého človeka vyznávajúceho tieto hodnoty, vždy a za každých okolností dať najavo svoj názor a postaviť sa zlu do cesty.”)