Tóth Elemér 75 évére
75. születésnapja alkalmából Fodor Dóra előadásával köszöntjük a költőt, aki Tóth Elemér „Vallomás” című versét adta elő a Csemadok bősi alapszervezetének 2012. évi évzáróján.
Tóth Elemér:
Beszéd a jövőért
Egyre riasztóbb lesz az árvaságunk,
segítő kezet már hiába várunk.
Kezet, amelyik magához ölelne,
mint anyánk tette régen, reggelente.
Jó szót se szól már senki, senki hozzánk,
s ha szólnak is, csupán ugatva mondják.
Acsarkodva, akár a rossz komondor,
aki nem akar osztozni a koncon.
Aki a gazda kezét megharapja,
hiába érez kenyérszagot rajta…
E csaholó mind hűségedre vágyik,
követelve, hogy mondj „igent” halálig…
Add fel apád és anyád örökségét… –
Szív nélkül ugyan meddig hörögnél még?!
Árvák vagyunk, árvák a sajátunkban,
ez csap az égre már minden dalunkban.
Ez sír, zokog dermedten, hiszen minden
a Gonoszé – határon túl és innen.
Mátyusföld és a jó palócok földje,
annak sok dombja, lapálya és völgye.
Csallóköz és Bodrogköz rónasága
rég belefáradt az örömvárásba.
Velünk együtt, akik még megmaradtunk,
akiknek még magyarul szól az ajkunk.
No de meddig? Meddig?! – sikoltja lelkünk.
Meddig lehet így élnünk és szeretnünk?!
Rakódik ránk az évek rossz iszapja.
Kopik a szívünk féktelen haragja,
mert belefáradt már a vélt reménybe,
szülőföldünk keserű énekébe,
mely egyre hangosabb és egyre torzabb.
Sírók, dühöngők mind együtt borongnak,
s várnak a régi, szent feltámadásra,
ahol a lelkünk egymásra találna.
Sötétségnek ellenszegülve várunk,
teljesedjék be végre vágyott nászunk.
Én is köztetek állok a vad szélben,
fénylő sereg, ma jövőnkért beszéltem!
(Irodalmi Szemle, 2007)
- Költőnkről bővebben ITT olvashatják el Duba Gyula méltatását, amelyet a 70. születésnap alkalmából írt.
- Csanaky Eleonóra köszöntője.
