Fókusz Gyermekszínpad: Mese, mese, meskete

Mese, mese, meskete (szerkesztett játék), előadja a Dunaszerdahelyi Városi Művelődési Központ és a Csemadok Vámbéry Ármin Alapszervezete Fókusz Gyermekszínpada, rendezte Jarábik Gabriella. XXXIX. Duna Menti Tavasz.

A versenyműsorok és a kísérőrendezvények sorozatban, teljes terjedelmükben a Televízióban!

Beszúrok alulra egy mellékletet, segítségül a szerkesztett játék fogalmának megismeréséhez.

További versenyműsorok:

• A hangyák (színpadi játék), előadja a Komáromi Munka utcai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola Pogácsakedvelők Színjátszó Csoportja, rendezte Laboda Róbert 
• Gyermeklakodalmas (szerkesztett játék), előadja a Tornaljai Kazinczy Ferenc Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola Galiba Gyermekcsoportja, rendezte Pierzchala Mária és Kiss Sarolta…
• Az öreg halász és a nagyravágyó felesége (bábjáték), előadja a Pozsonyeperjesi Községi Hivatal Ugri-Bugri Bábcsoportja, rendezte Ágh Erzsébet
• Kacor király (bábjáték), előadja a Dunaszerdahelyi Városi Művelődési Központ Gézengúzok Bábcsoportja, rendezte Csörgei Tünde
• A kiskondás (népmese), előadja a Dunaszerdahelyi Vámbéry Ármin Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola Virgoncok Bábcsoportja, rendezte Csiffári Renáta
• A kislány, aki nem tudott aludni (mese), előadja a Komáromi Eötvös utcai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola Tekergők Bábcsoportja, rendezte Gazdag Nagy Anikó, Izsák Katalin és Tóth Tibor
• Piroska és a farkas (bábmese), előadja a Galántai Kodály Zoltán Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium Manócska Bábcsoportja, rendezte Mészáros Andrea
• A macskafaló egér (bábjáték), előadja a Érsekújvári Czuczor Gergely Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola Pinokkió Bábcsoportja, rendezte Juhász Zsuzsa
• Rímfogó Weöres versekkel (szerkesztett játék), előadja a Bélyi Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola Gyöngyöcske Gyermekcsoportja, rendezte Szakszon Anna
• Libuskáim gyertek haza! (szerkesztett játék), előadja a Csemadok Perbetei Alapszervezete és a Perbetei Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola Napraforgó Gyermek Néptáncegyüttese, rendezte Jakab Katalin és Szabó Edit
• Rest Miska (népmese), előadja a Tornaljai Kazinczy Ferenc Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola Kincskeresők Színjátszó Csoportja, rendezte Mészáros Piroska és Okos Zsuzsanna
• Míg három ilyen bolondra nem találok… (színjáték), előadja a Hetényi Tarczy Lajos Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola Gólyaláb Színjátszó Csoportja, rendezte Kotiers Éva

• A három nyúl (bábos mese), előadja a Gömörfalvai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola Harkácsi Pimpó Bábcsoportja, rendezte Dolinsky Irén, Csutor Vezér Zsófia és Vezér Klára
• Malac Julcsa (gömöri népmese), előadja a Losonci Kármán J. Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola és Óvoda Recefice Bábcsoportja, rendezte Anderko Andrea és Csák Lídia
• Mese-meskete (népmese), előadja a Feledi Szombathy Viktor Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola Meseláda Bábcsoportja, rendezte Borsos Beáta és Makó Kovács Erika
•  A két bors ökröcske (bábjáték), előadja a Gútai II. Rákóczi Ferenc Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola Mazsola Bábcsoportja, rendezte Mahor Katalin
• A kemény kenyér (bábjáték), előadja a Pozsonyi Duna utcai Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium és Alapiskola Iciri-Piciri Bábcsoportja, rendezte Farkas Márta
• Sámson és Delila (bibliai történet), előadja a Kisgéresi Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola Mustármag Bábcsoportja, rendezte Blanár Gabriella
• A kő marad… (színdarab), előadja a Tornai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola Bódva Színjátszó Csoportja, rendezte Balázs Éva és Molnár Ilona
• A négyszögletű kerek erdő (színdarab), előadja a Füleki Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium Zsibongó Színjátszó Csoportja, rendezte Szvorák Zsuzsanna
• A kőleves (népmese), előadja a Rimaszombati Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola és a Csemadok Rimaszombati Alapszervezete Csicsóka-Jánosi Színjátszó Csoportja, rendezte Tóth Mónika és Milen Gabriella
• Nemzetközi zenésztalálkozó (szerkesztett játék), előadja az alistáli Művészeti Alapiskola Csip-Csirip színpada, rendezte Takács Tímea

***************************

A folyamatosan dolgozó csoportoknak az alábbi tanulási-fejlődési ütemet is szem előtt kéne tartaniuk:

SZÍNHÁZISMERET

A színházismeret tantárgy fő célja, hogy a tanulók tudatos színjátékosokká, felkészült nézőkké illetve „színházcsinálókká” váljanak. Egyrészt reflektálni tudjanak önmaguk és a csoportjuk színházi tevékenységére, másrészt a látott előadásokban felismerjék azokat a színházi összetevőket, amelyek a színházi élmény forrásai.

Ehhez a célhoz az alapfokon elsősorban a gyakorlat felől közelíthetünk. Ezeken az évfolyamokon a színházi kifejezés sajátosságait, formanyelvének összetevőit elsősorban drámajátékos eszközökkel közelíthetjük meg. Azok a színházi műfajok állnak a középpontban, amelyek a tanulók korosztálya által létrehozott színházi előadásokban leggyakrabban előfordulnak. Így a tanulók önmaguk, illetve kortársaik színházi tevékenységéből kiindulva vonhatnak le következtetéseket a színház természetéről, illetve a színpadi kifejezés legfőbb alkotórészeiről. Azokról a formákról, műfajokról, módszerekről pedig, amelyeket ők maguk nem gyakorolnak, játékos formák segítségével szerezhetnek személyes tapasztalatokat.

A továbbképző szakaszban az élőben (vagy felvételről) megtekintett előadások teremthetnek alkalmat arra, hogy egyfajta színházi szemlélet, illetve fogalomkészlet felépítéséhez segítse hozzá a tanulókat a színházismeret tárgy. Az órák középpontjában a továbbképző szakaszban egy–egy előadás megtekintése áll: míg az alsóbb évfolyamokon főként gyermek– és diákszínjátszó előadások közös megnézése, addig a felsőbb évfolyamokon sor kerülhet ifjúsági színházi előadások, illetve gondosan kiválasztott felnőtt színházi előadások megbeszélésére is. A megtekintett előadásokat mindig egészében, összhatásában próbáljuk megragadni, mert elsődleges célunk a színházi élmény elmélyítése. Ugyanakkor egy-egy részlet, alkotórész, összetevő részletesebb vizsgálata megteremtheti annak a lehetőségét is, hogy fokozatosan felépüljön a tanulókban egyfajta színházi szemléletmód, illetve fogalomkészlet.

Alapfokú évfolyamok

3. évfolyam

Fejlesztési feladatok

Ismertesse meg a tanulókkal

– a színpadi szöveg fogalmát

– a téma fogalmát

– a színpadi figura fogalmát

– a színpadi építkezés lehetőségeit

– a ritmus fogalmát

– a színpadi tér fogalmát,  a tér hangsúlyos pontjait, a térirányokat

– a szövegmondás egyéni és együttes módjait

– szerkezeti egység fogalmát

– a legfontosabb szerkesztési elveket

– a mozgás és a gesztus színpadi szerepét

– a színpadi képalkotás lehetőségeit

– a kellék és a jelmez fogalmát

Fejlessze a tanulók

– képességét a szöveg színpadi lehetőségeinek felismerésére

– érzékenységét a színházi előadás alkotórészévé vált szöveg hatásai iránt

– érzékenységét a különféle szövegekben megjelenő hangulati hasonlóságokra

– képességeit a szerkesztett játékokban érvényesülő szerkesztési elvek felismerésére, alkalmazására

– térérzékelői és térhasználói képességeit

– képességeit a szerkesztett játék zenei hatásainak érzékelésére

Ösztönözze a tanulókat

– önálló véleményalkotásra

– a szerkesztett játékok alapjául szolgáló alkotások megismerésére

– szerkesztett játékok megismerésére, létrehozására

– minél több élő szerkesztett játék megtekintésére

– a színházzal kapcsolatos szókincs használatára

Tananyag

Szerkesztett játékok

A szerkesztett játék tanulmányozásán keresztül a tanulók egyidejűleg kapják meg az alkotás, a kipróbálás, a kísérletezés és a rendszerezés lehetőségét: alapvető színházismereti fogalmak tisztázhatók ezen a műfajon keresztül. A továbbá a szerkesztett játékokkal való foglalkozás lehetővé teszi, hogy a tanulók alkotó módon, a megtapasztalás, megélés élményén keresztül, a színház elemeivel kísérletezve közelítsenek a színházi ismeretek felé.

A szerkesztett játék vizsgálata lehetőséget teremt a színház legalapvetőbb jellegzetességeinek felismertetésére: a szöveg és a játék, a szövegmondás és a színpadi megjelenítés különbségeinek felismerésére, a színházi előadás összetevőinek és felépítésének érzékelésére.

Az előadás irodalmi alapanyagának gyűjtése, válogatása

– Egyeztetett téma (tematikus rend) alapján

– Figurák köré építve

– Helyzetek köré építve

– Hangulati hasonlóság alapján

– Motívumok köré építve

– Asszociációk alapján

 Az irodalmi alapanyag kibontása

– A téma feltárása (dramatikus gyakorlatokkal, szituációkkal, monológokkal)

– A szövegekben rejlő zeneiség kibontása (kórus)

– Hanghatások és szöveg – aláhúzás és ellenpontozás

– Zene és szöveg együttes hatása

– Szövegritmus jelentősége és jelentéshordozó szerepe (szöveges ritmusjátékokkal)

– Szövegek megszólaltatása különböző stílusokban (stílusjátékok)

 A szövegmondás variációi és színpadi hatásuk

– Az egyéni szövegmondás

– Együttes szövegmondás (pl.: kórus, visszhang, szavankénti láncmondás)

Szöveg és tér

– A tér irányai, hangsúlyos pontjai

– Egyén és csoport elhelyezése a térben

– Egyéni és csoportos mozgások a térben

Szöveg és tárgyak

– Jelmezek, kellékek, hangkeltő eszközök (pl. ritmushangszerek) használata

Az előadás felépítése

– Szerkesztési elvek

– A szöveg és a megjelenítés összefűzése

– A tér, az idő és a szöveg együttesei

– Szöveg és kép egymást erősítő, árnyaló illetve gyengítő hatása

– Szöveg–gesztus–mozgás (tánc) együttesei (jelentésmódosító hatások)

– A szituáció változása a szöveg redukálásával

– A szöveg ritmusa és a jelenetritmus

– Az előadás ritmusa (kiemelt pillanatok)

Követelmények

A tanulók ismerjék

– a színpadi szöveg fogalmát

– a téma fogalmát

– a színpadi figura fogalmát

– a szövegek legfontosabb szerkesztési elveit

– a ritmus fogalmát

– a színpadi tér fogalmát, a tér hangsúlyos pontjait, a térirányokat

– a mozgás és a gesztus fogalmát

– a kellék és a jelmez fogalmát

Legyenek képesek

– megadott szempontok alapján színpadi megjelenítésre alkalmas szöveg válogatására

– a szövegmondás egyéni és együttes módjainak alkalmazására

– felismerni, hogy egy szerkesztett játék hatása milyen alkotórészekből adódik

– egy szerkesztett játék szerkesztési elvének felismerésére

– a tér nyújtotta lehetőségek felismerésére

4. évfolyam

Fejlesztési feladatok

Ismertesse meg a tanulókkal:

– a mese fogalmát, jellegzetes elemeit

– a mese történetének jellegzetes elemeit

– az irodalmi elbeszélés és a színpadi megjelenítés legalapvetőbb különbségeit

– a narrátor fogalmát

– a színpadi alak jellemzésének alapvető formái, lehetőségeit

– a maszk fogalmát

– a díszlet fogalmát és legalapvetőbb fajtáit

– a jelmez és kellék használatának alapvető formáit

– a terek váltását, illetve a szimultán ábrázolás a lehetőségeit

– a színpadi világítás fogalmát

– a szituáció fogalmát

– a jelenet fogalmát

Fejlessze a tanulók

– képességét, hogy felismerjék a mesei történet legfőbb összetevőit

– képességét, hogy felismerjék a mese szituációit

– képességét, hogy felismerjék egy színpadi alak legalapvetőbb tulajdonságait, a történetben betöltött szerepét

– képességét, hogy felismerjék a jelmezek, maszkok, kellékek figurateremtő hatását

– képességét, hogy felismerjék a tárgyak szerepét, szimbólumteremtő, –hordozó lehetőségeit

Ösztönözze a tanulókat

– önálló véleményalkotásra

– színpadi megjelenítésre alkalmas mesék megismerésére

– a színházzal kapcsolatos szókincs használatára

– minél több élő mesejáték–előadás megtekintésére

Tananyag

Színházi előadás meséből

A gyermekszínjátszók által a leggyakrabban feldolgozott, színpadra adaptált irodalmi (epikus) alkotások a mesék. Az adaptálás folyamatának vizsgálata és gyakorlati kipróbálása lehetőséget teremt a színház legalapvetőbb jellegzetességeinek további – az előző évfolyamhoz képest kibővített, mélyített – tanulmányozására, többek között az epikus és a drámai kifejezés különbségeinek érzékeltetésére.

Játék a mese összetevőivel

– A mese képei (ezek ábrázolása állóképekkel, állóképek sorával)

– A mesei szituációi (szituációs játékok)

– Meseindító helyzetek (szituációs játékok)

– Jellegzetes mesei elemek (ismétlődések, fordulatok, váratlan események, akadályok, gátak – szituációs játékokban)

– A mese tanulságai (szituációs játék, egyéb drámaformák)

A mese szereplői

– Alaptulajdonságok megjelenítése (pl.: szoborjátékok, szerep a falon, tulajdonsághordozó játékok)

– A mese hőse a hős bemutatására (pl.: improvizációk, szituációs játékok, a hős egy napja, pillanatképek a mesehősök életéből)

– A hős segítői és ellenfelei (szituációs játékok)

– Meseszereplők találkozásai (szituációs játékok a szokványos és a szokatlan találkozásokra)

Elbeszélés és megjelenítés

– Elbeszélő a színpadon (egy vagy két narrátor, a narrátor mint szereplő, csoportos narrálás)

– A narrált tartalom képi és hangulati elemeinek megjelenítése (stilizált mozgások, hangaláfestés, állóképek, tablók)

– A narráció kiváltása játékkal (a narráció átfordítása szituációba)

– A mesei szituáció kibontása jelenetté (pl.: improvizációk, szituációs játékok)

– A jelenet felépítése (kezdő helyzet, fordulatok, záró helyzet)

Díszlet

– Az üres tér lehetőségei

– Díszlet emberi testekből (szoborjátékok, állóképek)

– Helyszínteremtés fényekkel

– A helyszínek jelzése, helyszínváltozások,  jelzett, stilizált díszletelemek és azok elhelyezése, mozgatása

– Szimultán helyszínek

– A tér kiemelt pontjai különféle díszletekben

Jelmez és maszk

– Egy–egy mesei szereplő felöltöztetése (jelmezbörze, divatbemutató)

– Ruhadarabbal figurateremtés (színek és formák szimbolikája)

– A maszk lehetőségei

Kellékek

– A kellék karakterépítést segítő szerepe

– A tárgyak különféle szituációkban

– A kellék szimbólumteremtő és –hordozó lehetőségei

Követelmények

A tanulók ismerjék

– a mese fogalmát, jellegzetes elemeit

– a mese történetének jellegzetes elemeit

– az irodalmi elbeszélés és a színpadi megjelenítés legalapvetőbb különbségeit

– a narrátor fogalmát

– a színpadi alak jellemzésének alapvető formáit, lehetőségeit

– a maszk fogalmát

– a díszlet fogalmát és legalapvetőbb fajtáit

– a jelmez és kellék használatának alapvető formáit

– a színpadi világítás fogalmát

– a szituáció fogalmát

– a jelenet fogalmát

Legyenek  képesek

– egy történet alaphelyzetének, fordulatainak felismerésére

– a mesefigurák jellegzetességeinek felismerésére

– jelmezekkel, maszkokkal, kellékekkel figura teremtésére

– a tér– és díszlethasználattal megteremtett  színpadi világ felismerésére

5. évfolyam

Fejlesztési feladatok

Ismertesse meg a tanulókkal

– a probléma fogalmát

– a szituáció legáltalánosabb összetevőit

– a szándék és a motiváció fogalmát

– a jelenet legáltalánosabb jellegzetességeit

– a jellem fogalmát

– a jellemábrázolás legalapvetőbb lehetőségeit

– az emberi viszonyok ábrázolásának legáltalánosabb jellegzetességeit

– a színpadi játék és a díszletek összefüggését

Fejlessze a tanulók

– képességét, hogy egy adott előadásban megjelenő legfőbb problémá(ka)t felismerjék

– képességét, hogy egy adott szituáció legfőbb jellegzetességeit felismerjék

– képességét, hogy egy figura adott szituációban érvényesülő legfontosabb szándékát felismerjék

– képességét, hogy egy adott figura hosszabb távon érvényesülő szándékát, érintettségét (motivációját) felismerjék

– képességét, hogy egy adott szituációban, illetve egy előadás egészében megjelenő emberi viszonyokat felismerjék

Ösztönözze a tanulókat

– színpadi megjelenítésre alkalmas epikus alkotások megismerésére

– a színházzal kapcsolatos szókincs használatára

– minél több irodalmi adaptációból készült élő előadás megtekintésére

Tananyag

Színházi előadás novellából, regényből

Az adott korcsoporthoz tartozó gyermek– illetve diákszínjátszók gyakran és örömmel vállalkoznak nagy kihívást jelentő feladatokra: elbeszélések, illetve ifjúsági regények színpadra állítására. A nekik szóló gyerek– és ifjúsági színházi előadások is gyakran nyúlnak ezekhez az alapanyagokhoz. Az adaptáció folyamatának és a létrejött előadásoknak a vizsgálata elmélyítheti az epikus és a drámai műfajok közti különbségek ismeretét, ugyanakkor tovább építheti a tanulók színházi gondolkodását és fogalomkészletét is.

A színpadra állítás fázisai

– Problémakeresés, alapanyag keresése

– A választott mű szituációkra bontása

– Az egyes szituációk feltárása

– A történetet alapvetően befolyásoló szituációk feltárása

– Jelenetek építése a szituációkból

– Előadásépítés jelenetekből (szerkesztési lehetőségek)

Figurateremtés drámatechnikákkal

– Jellemzők összegyűjtése

– Tulajdonságok kibontása (a figura viselkedése)

– A figura helyzetben – a jellemek megteremtése

A szereplők viszonyai

– A szereplők kapcsolatainak alaptípusai

– Megjelenítési lehetőségek a szereplők közötti kapcsolatok ábrázolására (drámatechnikákkal)

– A szereplők közötti kapcsolatok változása

– A szereplők és azok kapcsolatainak alakulása az előadás egészében

A színpadi környezet megteremtése

A figurák és kapcsolataik megjelenítését lehetővé tevő egységes színpadi környezet megteremtése (jelmez, kellék, maszk, díszlet, zene, fények)

Követelmények

A tanulók ismerjék

– a szituáció legáltalánosabb összetevőit

– a szándék és a motiváció fogalmát

– a jelenet legáltalánosabb jellegzetességeit

– a jellem fogalmát

– a jellemábrázolás legalapvetőbb lehetőségeit

– az emberi viszonyok ábrázolásának legáltalánosabb jellegzetességeit

– a színpadi játék és a színpadi környezet összefüggését

Legyenek képesek

– egy irodalmi alkotás és színpadi megvalósítása közti különbség megfogalmazására

– szituációk, jelenetek elkülönítésére

– a jellemek jellegzetességeinek, motivációinak felismerésére

– a szereplők közti viszonyok felismerésére

– a színházzal kapcsolatos szókincs felhasználására véleményük kifejtésében

6. évfolyam

Fejlesztési feladatok

Ismertesse meg a tanulókkal

– a hétköznapi élethelyzet és a színpadi szituáció összekapcsolásának lehetőségeit

– a típus fogalmát

– a probléma szituációkra való bontásának lehetőségeit

– a személyesség színházi szituációkba való áttételének lehetőségeit

– a színpadi világítás alapjait

– a zene színpadi használatának alapjait

– a szituációk és a jelenetek összefüggéseit

– a mozgásszínház fogalmát és legfontosabb műfajai

Fejlessze a tanulók:

– ön– és társismeretét

– szituációelemző képességét

– színházi látásmódját

Ösztönözze a tanulókat

– a színházzal kapcsolatos szókincs használatára

– környezetük problémáinak érzékelésére

– a játékban rejlő általános érvényű tartalmak felismerésére

– a térhasználattal való kísérletezésre

– akusztikai kísérletezésre

– a világítással való kísérletezésre

– minél több gyermek– és diákszínjátszó előadás megtekintésére

Tananyag

Színházi előadás személyes élményanyagból (életjátékok)

Az életjátékok létrehozásával, a személyes élményanyagból történő kiindulással az érintettség előnyei és hátrányai is megjelennek a gyermek– és diákszínjátszók munkájában. Az életjátékok tanulmányozása ezzel egyidejűleg a színházismereti tanulmányok új fázisát is jelenti: az alapfok végén ennek a műfajnak az alapos vizsgálata az eddig tanultak szintetizálása mellett egyben már a drámai kifejezés lehetőségeinek közelebbi megismeréséhez is elvezeti a tanulókat.

A tanulókat foglalkoztató problémák gyűjtése, kiválasztása, kibontása

– Problémagyűjtő és a problémákat rendszerező tevékenység (ön– és társismereti, improvizációs játékok)

– A megtalált problémahelyzetek feldolgozása (szabályjátékokkal, szituációs játékokkal)

– Komplex dráma a kiválasztott problémák vizsgálatához

Eszközök a  személyesség áttételére színházi helyzetbe

– A probléma áthelyezése analóg helyzetbe

– A személyek tipizálása (szituációk egy–egy típus kibontására; a típusok megjelenítése változó körülmények között)

– A személyes tartalmak reális és nem reális terekbe helyezése

– A személyes tartalmak expresszív képpé fogalmazása

– A személyes tartalmak mozgásszínházi megjelenítése

Szituációteremtés, jelenetépítés

– A problémák körüljárása rögtönzésekkel

– A rögtönzéstől a szituáció felépítéséig dialógusok és akciók kidolgozása

– Jelenetszerkesztés szituációkból

A világítás

– Természetes és mesterséges fények hatása

– A fény atmoszféra teremtő ereje

– A fény jelentésteremtő és –módosító szerepe

– A színek és szimbolikájuk alkalmazása a világításban

A zene

– Élő zene, gépzene

– A zene érzelmi, hangulati, atmoszférateremtő hatása az előadásban

– A zene dramaturgiai szerepe

– A zene mint az előadás önálló alkotóeleme (pl. dalok)

Követelmények

A tanulók ismerjék

– a típus fogalmát

– a probléma szituációkra való bontásának lehetőségeit

– a személyesség színházi szituációkba való áttételének lehetőségeit

– a színpadi világítás alapjait

– a zene színpadi használatának alapjait

– a szituációk és a jelenetek összefüggéseit

– a mozgásszínház fogalmát és legfontosabb műfajai

Legyenek képesek

– a főbb színházi alkotóelemek (pl. alapanyag, színészi játék, tér, akusztikai elemek, jelmezek) felismerésére saját előadásban

– a hétköznapi élet problémáját színházi szituációvá alakítani

– a személyesség színházi szituációkba való áttételére

– rögtönzésekkel szituációk felépítésére

– a megismert színházi fogalomkészlet használatára a saját rögtönzések elemzésekor

Követelmények az alapfokú évfolyamok elvégzése után

A tanulók ismerjék

– azt az alkotói folyamatot, ahogyan egy–egy előadás létrejön

– a színházi alkotóelemeket (pl.: alapanyag, színészi játék, tér, akusztikai elemek, jelmezek, kellékek, világítás), azok hatását

– azokat a dramatikus konvenciókat, amelyek az alapanyag színpadra állítását segítik

– a színházművészet megközelítésére alkalmas fogalmi készlet elemeit (pl.: játéktér, főszereplő, mellékszereplő, jelenet, fordulat, felvonás)

Legyenek képesek

– színházi megjelenítésre alkalmas helyzetek, problémák felismerésére

– előadások alapanyagául szolgáló alkotások válogatására

– saját csoportja által létrehozott előadások sajátosságainak leírására a megismert fogalmi készlet segítségével

– annak megfogalmazására, hogy a színház milyen eszközökkel gyakorol hatást a nézőre

– a színházi összetevőkről és működésükről tanultak alkalmazására

A művészeti alapvizsga követelményei

A vizsga részei

A vizsga szóbeli vizsgarészből áll

A gyakorlati vizsga tantárgya és időtartama

Színházismeret

előadás(részlet) elemzése 10 perc

A vizsga tartalma

A tanuló/csoportja által a vizsgán bemutatott saját produkció egészének vagy részletének felidézése a megismert fogalmi készlet alkalmazásával, a színházi alkotóelemek és azok nézőre gyakorolt hatásnak elemző bemutatása.

vagy

A tanuló a tanár által a vizsgát megelőző félévben előre kiadott legalább öt különböző alapanyaggal (problémák, szituációk, szövegek) ismerkedhet meg. A vizsgán a tanuló szabadon választott alapanyaggal kapcsolatban feltárja, hogy mi az a helyzet, probléma, amely színházi megjelenítésre alkalmas, valamint felvázolja, hogy milyen színházi eszközöket alkalmazna megjelenítésükre, és azok várhatóan milyen hatást gyakorolnak a nézőre.

A vizsga értékelése

Színházi megjelenítésre alkalmas helyzetek, problémák felismerése

A színházi alkotóelemek és azok hatásának ismerete, alkalmazása

A feladathoz kapcsolódó fogalmi készlet ismerete, használata

Továbbképző évfolyamok

7. évfolyam

Fejlesztési feladatok

Ismertesse meg a tanulókkal

– a drámai és nem drámai alapanyagú színház jellegzetességeit és különbségeit

– az olvasott dráma és a megjelenített dráma hatásának különbségeit

– dráma fogalmának színházi (és nem irodalmi) értelmezését

– a nem drámai színház néhány lehetséges formáját (pl.: rítusjáték, táncszínház)

– a színház és a film legfőbb különbségeit

– a drámai színház néhány klasszikus műfajának sajátosságait (komédia, tragédia, realista színmű)

Fejlessze a tanulók

– érzékenységét a jelen idejű színházi élmény befogadására

– érzékenységét a színészi játék, illetve a színházi kifejezés hitelességének felismerésére

– színházi ízlését

– színházi előadás elemző képességét

Ösztönözze a tanulókat

– értékes élő színházi előadások látogatására

– a színházi alapelemekkel való önálló kísérletezésre

Tananyag

A színházművészet sajátosságai

Ezen az évfolyamon elsősorban azt kívánjuk tisztázni, hogy mitől színház a színház, mi különbözteti meg a vele rokon művészeti formáktól, illetve hogy mik azok a jellegzetességek, amelyek a színpadi kifejezés nélkülözhetetlen összetevőit jelentik.

Színház mint a megjelenítés művészete

– Drámai és nem drámai alapanyagú színház

– Az olvasott dráma és a megjelenített dráma hatásának különbségei

Drámai műfajok a színházban

– A komédia dramaturgiája (alapprobléma, történetvezetés, fordulatok, végkifejlet)

– A komédia tere, térhasználati konvenciói

– A jellemkomikum sajátosságai, helyzetkomikum és jellemkomikum összekapcsolódása a komédiában

– A színész munkája a komédiában (az emberi gyarlóságok és az értéktévesztések színészi ábrázolása)

– A klasszikus tragédia dramaturgiája (alapprobléma, történetvezetés, fordulatok, végkifejlet)

– A tragikus szituáció: válsághelyzetek, döntési kényszerek, választási lehetőségek

– A tragikus hős és ellenfele(i), a közöttük zajló küzdelem fázisai, fokozatai, tétje

– A tragikus hős hiteles jelenkori ábrázolásának problémái (a színész eszközei a hősábrázolásra: hogyan jelezhetők a „hős” emberi léptékei, miképp hitelesíthető a jelenben is)

– A realista színmű dramaturgiája (alapprobléma, a történet indokai, okszerűsége, fordulatai, végkifejlete). A történet hétköznapisága és mitikus mélységei

– A realista színház díszlete, jelmeze, tárgyhasználata

– Emberábrázolás a realista színházban: motivációk, kapcsolatok, emberi viszonyok, a színész jellemábrázolása

– Jelenetszervezés (a reális szituációk megjelenítése, valószerűsítése, felépítése, fordulatai, illetve a mindebben megnyilvánuló emberi tartalmak)

Színházi előadás nem drámai alapanyagból

– A rituális játék hagyományai. A tradíció szerepe és funkciója. Rítus a modernkori színházban

– A rítus dramaturgiája, a színpadi eseménysor felépítése, egységei, ezek kapcsolódási módjai

– A színházi előadás szertartás jellegét megteremtő eszközök (rituális tér, zene és ritmus szerepe, tárgyhasználat)

– A szertartásjáték szereplői, a közönség részvétele a rítusban

– A tánc– és mozgásszínház dramaturgiája (a zene előadásszervező szerepe, tétel– és etűd–dramaturgia)

– Mozgásformák, tánctechnikák

– A táncszínházi előadó, a mozgásszínházi színész kifejezőeszközei a tánc– illetve a mozgásszínházban

A színház és rokon műfajai

– A film és színház hatásának és befogadásának különbségei

– A tévéjáték és a színház hatásának és befogadásának különbségei

– Az élő és a rögzített előadás

Követelmények

A tanulók ismerjék

– a drámai és nem drámai alapanyagú színház jellegzetességeit és különbségeit

– az olvasott dráma és a megjelenített dráma hatásának különbségeit

– dráma fogalmának színházi (és nem irodalmi) értelmezését

– a nem drámai színház néhány lehetséges formáját (pl.: rítusjáték, mozgásszínház, táncszínház)

– a színház, a film, a televízió legfőbb különbségeit

– a drámai színház egy–két klasszikus műfajának sajátosságait

Legyenek képesek

– megkülönböztetni az élő, jelen idejű színházi élményt a rutinból született, „holt színháztól”

– felismerni a színészi játék, illetve a színházi kifejezés hitelességét

– különbséget tenni egy adott színházi eladáson belül a hatásos és hatásvadász, illetve az ízléses és ízléstelen megoldások között

8. évfolyam

Fejlesztési feladatok

Ismertesse meg a tanulókkal

– a színpadi adaptáció fogalmát

– az improvizációból született előadások legfőbb jellegzetességeit

– a drámaszöveg és az előadásszöveg különbségeit

– a húzások, bővítések sajátosságait, a vendégszöveg fogalmát

– a dramaturgia fogalmát

– az előadásokban érvényesülő legalapvetőbb dramaturgiai formákat (hatásmechanizmusokat)

– a felütés (kezdet), fordulat és zárlat (befejezés) fogalmát

– a motívum fogalmát, színházi értelmezését

– a színházi tér fogalmát és formáit

– a színpadformák fogalmát, a legfontosabb színpadformákat

– a játéktér fogalmát és legfőbb jellegzetességeit

– a zaj, zörej és zene színházi szerepét

– dráma fogalmának színházi (és nem irodalmi) értelmezését

– a nem drámai alapanyagú színház fogalmát

– az előadás egységes jelrendszerének szükségességét

– az előadás stílusának fogalmát

Fejlessze a tanulók

– képességét az epikus és a drámai kifejezés megkülönböztetésére

– dramaturgiai érzékenységét

– motívumfelismerő képességét

– improvizációs képességét

– térhasználatát

Ösztönözze a tanulókat

– értékes élő színházi előadások megtekintésére

– a színházi alapelemekkel való önálló kísérletezésre

– színházi tárgyú kiadványok olvasására

Tananyag

A színházi előadás alkotórészei I.

Ezen az évfolyamon a színházi előadás alkotórészeiből kiindulva elkezdhetünk szisztematikusan felépíteni egy színházi szemléletmódot, illetve fogalomkészletet. Az élőben vagy videóról megtekintett előadások kapcsán az előadás egy–egy összetevőjét, alkotórészét tesszük alaposabb vizsgálat tárgyává. Egy–egy részterületre figyelve a színház konkrétabb alkotórészei felől haladunk az elvontabb összetevők felé. Ugyanakkor természetesen a megtekintett előadás egészének megbeszéléséről sem feledkezünk el.

A színházi előadás alapanyaga

– Dráma, adaptáció, „önmagát író” előadás

– Az előadás szövegkönyve

Dramaturgia alapjai

– Beavatkozások a színpadra állított drámába, illetve nem drámai műbe

– Jelenetek elhagyása és átcsoportosítása, összevonása

– Az előadás legfontosabb fordulópontjai, ezek szerepe, megjelenítésük módjai

– Témák és motívumok végigvezetése az előadáson

– Beavatkozások eredeti alapanyagba: húzások és bővítések, vendégszövegek

– A jelenetek közötti kapcsolatok megteremtése

– Az előadás kezdete, vége, felépítése, szervező elvei

A tér

– A színházi tér (pl. nagyszínpad, kamaraszínház, stúdió– vagy szobaszínház)

– A színpadi forma (a dobozszínpadtól a térszínházi formákig)

– Játéktér és nézőtér viszonya, az előadás és közönsége kapcsolata, ezzel összefüggő nézői magatartásmódok

– A játéktér (határai, térformái, szintjei, sajátosságai)

– Díszletfajták (az üres tértől, az absztrakt és stilizált téren át a valóságábrázolásig és az illúziókeltésig)

– Térhasználat (járások, meghatározó irányok és mozgások, hangsúlyos pontok)

Az akusztikai réteg

– A zajok szerepe az előadásban, az ismétlődő zajok teremtette motívumok

– A zajtól a ritmusig és a zenéig

– A zene szerepe az előadásban (felvonásátkötő, aláfestő, hangulatteremtő szerep vagy autonóm funkció)

– A zene megjelenési módjai (a bejátszás, illetve az élő zene különféle formái)

– A zene stílusa, hangzása, hatása

– Zenei motívumok, zenedramaturgiai

A rendező munkája

– Az előadás jelrendszerének, kifejezésmódjának meghatározása

– Az előadás stílusának meghatározása, stiláris jellegzetességeinek érvényesítése

– A rendezői koncepció megjelenítésének eszközei az előadás komplex jelrendszerével

– A színészvezetés

Követelmények

A tanulók ismerjék

– a színpadi adaptáció fogalmát

– az improvizációból született előadások legfőbb jellegzetességeit

– a drámaszöveg és az előadásszöveg különbségeit

– a húzások, bővítések sajátosságait, a vendégszöveg fogalmát

– a dramaturgia fogalmát

– az előadásokban érvényesülő legalapvetőbb dramaturgiai formákat (hatásmechanizmusokat)

– a motívum fogalmát, színházi értelmezését

– a színházi tér fogalmát és formáit

– a zaj, zörej és zene színházi szerepét

– dráma fogalmának színházi (és nem irodalmi) értelmezését

– a nem drámai alapanyagú színház fogalmát

– az előadás egységes jelrendszerének szükségességét

– az előadás stílusának fogalmát

Legyenek képesek

– megkülönböztetni az epikus és a drámai kifejezést

– felismerni egy előadás működésének, felépítésének legalapvetőbb dramaturgiai jellegzetességeit

– felismerni egy előadás legfőbb motívumait

– felismerni a színházi tér és színpadi formák legfőbb jellegzetességeit, illetve előadásalakító szerepét

– felismerni a zene (illetve egyéb akusztikai elemek) szerepét egy előadás színházi hatásmechanizmusában

9. évfolyam

Fejlesztési feladatok

Ismertesse meg a tanulókkal

– a színpadi előadásban megjelenő legfőbb metakommunikációs jeleket

– alkat és színészi karakter fogalmát

– a legalapvetőbb színpadi szerepköröket

– a színészi játékstílus fogalmát

– a színpadi műfaj fogalmát és összefüggését a színészi játékstílussal

– a színészi kifejezés legalapvetőbb formáit

– a színészi jelenlét fogalmát

– a színészi karakterteremtés legfőbb jellegzetességeit

– a jelmez fogalmát, legfőbb jellegzetességeit, legfontosabb funkcióit

– a szituációteremtés legfőbb formáit

– a színpadi feszültség fogalmát, a színpadi feszültségteremtés legalapvetőbb formáit

– a rendezői koncepció fogalmát

– a színész és rendező közös munkájának alapvető formáit

– a színházi stílus fogalmát

Fejlessze a tanulók

– képességét, hogy egy előadás hatásmechanizmusában felismerjék a nonverbális és metakommunikációs jeleket

– képességét, hogy érzékeljék a színészi alkat és a megjelenített karakter kapcsolatát

– képességét, hogy a színész által megjelenített karakter legfőbb jellemzőit felismerjék, ugyanakkor érzékelje azokat az alapvető – színészi eszközöket is, amellyel a figurák jellemzése történik

– képességét, hogy felismerjék a színészi játék intenzitását, a színészi jelenlét erejét

– képességét, hogy a színészi játékstílus műfajokkal összefüggő legalapvetőbb sajátosságait felismerjék

– képességét, hogy érzékelje egy előadás legerősebb feszültségpontjait, lássa a feszültségkeltés legalapvetőbb formáit

– képességét, hogy felismerjék egy–egy szituáció legfőbb jellegzetességeit, a benne megjelenő problémák összetevőit, a – problémáihoz való különféle emberi viszonyok sajátosságait

– képességét, hogy érzékelje egy–egy jelenetben, illetve az egész előadásban a meghatározó emberi viszonyokat, illetve azt, hogy – milyen viszonyrendszer működteti az egyes jelenteket, illetve az előadás egészét

– képességét, hogy érzékelje egy–egy előadás legfőbb válságpontjait, legfontosabb fordulatait

– képességét, hogy felismerjék egy–egy előadás legalapvetőbb stílusjegyeit

Ösztönözze a tanulókat

– értékes élő színházi előadások megtekintésére

– saját színházi előadás létrehozására

– színházi tárgyú szakirodalom olvasására

Tananyag

A színházi előadás alkotórészei II.

Ezen az évfolyamon folytatódik a színházi előadás alkotórészeinek áttekintése. Ez tovább építi a tanulók színház szemléletmódját és fogalomkészletét. Ezen az évfolyamon az élőben (vagy videóról) megtekintett előadások kapcsán főként a szereplő, a színész munkáját, annak összetevőit tesszük alaposabb vizsgálat tárgyává. Ugyanakkor természetesen a megtekintett előadás egészének megbeszéléséről sem szabad továbbra sem elfeledkezni.

Nonverbális és metakommunikációs jelek a színész játékában

– A testtartás, a mimika, gesztusok mint a színészi kifejezés alapjai

– A jellegzetes mozdulatok, mozgások, mozgásformák kifejező ereje

– A térköz jelentésteremtő funkciója

– Hangszín, hanghordozás

– A metakommunikációs jelek hitelesítő vagy átértelmező szerepe

Színészi játék

– Alkat és színészi karakter

– Színpadi szerepkörök

– Egyes tradicionális színházi műfajokhoz tartozó színészi játékstílusok

– A színész munkája a stilizációtól, az illusztráción át az átélésig, illetve az eltartott, ironikus játékmódig

– A színészi jelenlét

– Színészi szerepformálási módok

Jelmezek

– A színpadi öltözet formái (az utcai ruhától a jelmezig)

– A jelmezek kor– és helyszínjelző szerepe

– Színek és formák a jelmezekben

– A jelmezek karakterábrázoló képessége

– A szereplők csoportosítása az öltözetük alapján

– Hierarchia, státusz, viszony megjelenése a jelmezben

– Átöltözések, jelmezváltások

– Álöltözetek, álarcok, maszkok

Szereplők a jelenetekben

– Kapcsolat– és  szituációteremtés a színészi játék segítségével

– A jelenet folyamata, ritmusa, ritmusváltásai

– Válságpontok, fordulatok a jelenetben, ezek kifejezésmódjai

– A feszültségkeltés színészi és rendezői eszközei

– Emberi erőterek és ezek változása a jelenetben

Követelmények

A tanulók ismerjék

– a színpadi előadásban megjelenő legfőbb metakommunikációs jeleket

– alkat és színészi karakter fogalmát

– a legalapvetőbb színpadi szerepköröket

– a színészi játékstílus fogalmát

– a színpadi műfaj fogalmát, és összefüggését a színészi játékstílussal

– a színészi kifejezés legalapvetőbb formáit

– a színészi jelenlét fogalmát

– a színészi karakterteremtés legfőbb jellegzetességeit

– a szituációteremtés legfőbb formái

– a színpadi feszültség fogalmát, a színpadi feszültségteremtés legalapvetőbb formáit

– a rendezői koncepció fogalmát

– a színész és rendező közös munkájának alapvető formáit

– a színházi stílus fogalmát

Legyenek képesek

– egy előadás hatásmechanizmusában felismerni a metakommunikációs jeleket

– érzékelni a színészi alkat és a megjelenített karakter kapcsolatát

– felismerni a színész által megjelenített karakter legfőbb jellemzőit

– érzékelni azokat az alapvető színészi eszközöket is, amellyel a figurák jellemzése történik

– felismerni a színészi játék intenzitását, a színészi jelenlét erejét

– felismerni a színészi játékstílus műfajokkal összefüggő legalapvetőbb sajátosságait

– érzékelni egy előadás legerősebb feszültségpontjait, elkülöníteni a feszültségkeltés legalapvetőbb formáit

– felismerni egy–egy szituáció legfőbb jellegzetességeit, a benne megjelenő problémák összetevőit, a problémáihoz való különféle – emberi viszonyok sajátosságait

– érzékelni egy–egy jelenetben, illetve az egész előadásban a meghatározó emberi viszonyokat, továbbá azt, hogy milyen – viszonyrendszer működteti az egyes jeleneteket és az előadás egészét

– érzékelni egy–egy előadás legfőbb válságpontjait, legfontosabb fordulatait

– felismerni egy–egy előadás legalapvetőbb stílusjegyeit

10. évfolyam

Fejlesztési feladatok

Ismertesse meg a tanulókkal

– a színházi fogalomkészlet alkalmazásának lehetőségeit egy–egy konkrét előadás elemzésében

Fejlessze a tanulók

– színházi előadás elemző képességét

– képességét az előadás dramaturgiai működésének felismerésére

– képességét a színházi előadás alkotórészeinek felismerésére

– képességét a színházi előadás kifejezésmódjának és jelrendszerének felismerésére

– képességét a rendezői koncepció és jelentésének felismerésére

Ösztönözze a tanulókat

– értékes élő színházi előadások megtekintésére

– a megtekintett előadás során szerzett élmény elemző feldolgozására

– saját színházi előadás létrehozására

– színházi tárgyú szakirodalom olvasására

 Tananyag

Színházi előadások komplex elemzése

Ezen az évfolyamon szintetizáljuk az eddig szerzett ismereteket. Ezért a középpontban egy–egy élőben vagy videóról megtekintett előadás komplex megbeszélése áll. Így a diákok tapasztalatokat szerezhetnek arról, hogy ismereteik alkalmasak színházi előadások elemzésére, értelmezésére, értékelésére.

A komplex elemző beszélgetésekben az alábbi szempontokat érdemes használni. Természetesen a konkrét elemzett előadás alapján kell eldöntetni, hogy mik azok a szempontok, amelyek az adott előadásban fontosak, lényegesek, illetve melyek azok, amelyek annyira lényegtelenek az adott előadás működése szempontjából, hogy szóba sem kell őket hozni.

Elemző beszélgetések előadásokról

Az alapanyag

– Az alapanyag természete (dráma, adaptáció, nonverbális anyag)

– Az alapanyag stiláris, műfaji, dramaturgiai sajátosságai, ezek hatása az előadás megformálására

Dramaturgia

– Színházi szövegkönyv: változtatások az alapanyagon (húzások, betoldások, vendégszövegek – ezek alkalmazásának célja)

– Az előadás felépítése, szervező elvei, a  jelenetek logikai kapcsolata

– Az előadás kezdete, ennek hatása a nézői befogadásra

– Az előadás legfontosabb fordulópontjai, ezek szerepe

– Az előadás zárása, ennek hatása a nézői befogadásra

A tér

– Az előadás színházi tere (a nagyszínpadtól  a szobaszínházig)

– A színpadi forma (a dobozszínháztól a térszínházi formákig)

– Előadás és közönség kapcsolata, ennek hatása a nézői befogadásra

– Játéktér és díszletvilág

– Az előadás térhasználata (kitüntetett pontok, ezekhez kapcsolódó akciók, motívumok, figurák; meghatározó térirányok és mozgások, ezek jelentése)

Tárgyak, kellékek

– A tér berendezésének szerepe a játékban

– Az előadás legfontosabb tárgyai, kellékei (ezek kiemelésének lehetőségei, illetve a hozzájuk kapcsolódó jelentések)

– Az egyes figurák kapcsolata a tárgyakkal, kellékekkel, ennek jelentése és hatása

– Állandó vagy változó tárgyak, kellékek; ezek funkciói és funkcióváltásai

– A tárgyak, kellékek „útja”, az így keletkező motívumok

– A tárgyak, kellékek összefüggése az előadás más elemeivel, hatása a játékstílusra

Zajok, zenék

– Az előadás akusztikai rétege, a zajok, zenék jelentősége az előadásban

– Az ismétlődő zajok, zenék, illetve a belőlük születő motívumok, ezek hatása az előadás jelentésére

– Az előadásban megszólaló zajok, illetve zenei stílus(ok) – ezek illeszkedése a játékstílushoz

– A zene funkciói (átkötő szerep, hangulatteremtő szerep, dramaturgiai szerep, önálló alkotórész)

– A zene és az előadás műfajának összefüggései

Jelmezek

– A színpadon megjelenő öltözetek kort, illetve helyszínt meghatározó szerepe

– Színek és formák, a köztük lévő kapcsolat, hatásuk az előadás hangulatára, jelentésére

– Az egyes szereplők öltözete, ruhájuk színe, formája, szabása, ezek jellemző ereje

– Átöltözések,  ruhaváltások,  ezek funkciói

– A szereplők csoportjai öltözékük alapján, a jelmezek hierarchiát, státuszt, viszonyokat közvetítő szerepe

– A jelmezek kapcsolata az előadás más alkotórészeivel, viszonyuk a térrel, hatásuk a szereplők viselkedésére, az előadás játékstílusára

A szereplők jellemzése szavak nélkül

– Amit még az előtt tudunk  az egyes figurákról,  hogy megmozdulnának, megszólalnának

– Álarcok, maszkok használata, az arcfestés szerepe, ezek hatása a nézői elvárásokra, összefüggésük az előadás műfajával, stílusával

– A szereplők alkata, az egyes figurák testtartása, ezek szerepe a jellemzésben

– A szereplők arca, arckifejezése, mimikája, ennek hatása a jellemzésre

– A szereplők jellegzetes mozdulatai, gesztusai, ezek összefüggése az előadás játékstílusával

– A metakommunikációs jelzések „üzenetei” a szereplők viszonyáról, kapcsolatuk jellegéről, változásáról

A mozgások szerepe az előadásban

– Megkomponált mozgások, koreografikus részletek, ezek összefüggése az előadás más kifejező eszközeivel

– A mozgások hatása az előadás hangulatára, az egyes figurák jellemzésére, a produkció stílusára

Színészi játék

– Az előadás műfajának, stílusának hatása a színészi munkára

– Az adott előadás játékstílusának hatása a színész játékára

– A színész mimikája, gesztuskészlete

– A színész hanghordozása, beszédmódja

– A színész metakommunikációs jelzéseinek erősítő, gyengítő vagy átértelmező szerepe

– A színész figura át teremtő eszközei

– Színészi „létezésmódok” (az átéléstől az alak pszicho–fizika jellemzésén át a szerep és a színész közti távolság érzékeltetéséig)

Az előadás stílusa

– A jelenetek szervező elvei

– Az előadás leghangsúlyosabb mozzanatai (jelenetei, előadásrészletei)

– A rendezői koncepció, ennek kifejtése az előadásban

– Az előadásban megjelenő színházi eszközök, kifejezésmódok

– Az egyes elemek, színházi alkotórészek rendszerbe szervezése

Követelmények

A tanulók ismerjék

– a színházi fogalomkészlet alkalmazási lehetőségeit egy–egy konkrét előadás elemzésében

Legyenek képesek

– színházi előadás elemzésére

– az előadás dramaturgiai működésének felismerésére

– a színházi előadás alkotórészeinek felismerésére

– a színházi előadás kifejezésmódjának és jelrendszerének felismerésére

– a rendezői koncepció és jelentésének felismerésére

Követelmények a továbbképző évfolyamok elvégzése után

A tanulók ismerjék

– a színházművészet legfontosabb kifejezőeszközeit (pl.: szövegmondás, mozdulat, gesztus, mimika, akció, zenei– és látványelemek),

– a műfaji, stiláris, illetve formai konvenciórendszereknek a legfontosabb sajátosságait, fel­használási lehetőségeit,

– a konkrét előadások elemzésében, értelmezésében felhasznált fogalmakat (pl.: drámai formák, színházi műfajok, színpadtípusok, játékstílus), azok meghatározásait, kapcsolódásukat,

– az előadás alkotóelemeinek hatásmechanizmusait, azok miként befolyásolják a nézői élményt, hogyan szolgálják az előadás jelentését.

Legyenek képesek

– egy–egy színházi előadás meghatározó alkotóelemeinek (pl.: alapanyag, tér, jelmez, zene, világítás, színészi játék), ezek sajátosságainak, kapcsolódási módjának felismerésére

– a színházi előadás vizsgálatára, értékelésére a benne érvényesülő (műfaji, stiláris, illetve formai) konvenciórendszer szerint

– saját színházi tevékenységében – a megismert fogalmi készlet alapján – tudjon érvelni az általa kigondolt elképzelések, megoldások mellett

– egy–egy színházi előadás átfogó értékelésére, eljutni az előadás jellemzőinek leírásától, összetevőinek elemzésétől a színházi műalkotás értelmezéséig

A művészeti záróvizsga követelményei

A vizsga részei

A vizsga írásbeli és szóbeli vizsgarészből áll

A vizsga tantárgya és időtartama

Színházismeret

írásbeli (a vizsgát megelőzően elkészítve)

szóbeli 15 perc

A vizsga tartalma

Írásbeli vizsga

Előadáselemző dolgozat (5–8 oldal)

Szabadon választott – a vizsga évében – készült előadás elemző bemutatása. A dolgozatot a továbbképző utolsó évfolyamának szorgalmi ideje alatt, a második félévben kell elkészíteni, és a művészeti záróvizsga napját megelőzően tizenöt nappal kell a tanulónak leadnia a vizsgát szervező intézménynek.

A dolgozatnak ki kell térnie:

– az irodalmi alapanyag és a dramaturgiai munka jellegzetességeire

– a tér és a térhasználat sajátosságaira,

– a jelmezek jellegére és funkciójára

– a tárgyak, kellékek szerepére

– az esetleges akusztikai elemek (zene, zörejek) sajátosságaira, funkciójukra

– az előadás felépítésére, ritmusára

– az emberi viszonyok sajátosságaira, azok ábrázolásának módjára

– a megjelenő karakterek sajátosságaira, ezek ábrázolására

vagy

Tanulói portfolió (dosszié)

Egy – a vizsga évében készült – előadás létrejöttének különböző fázisait (pl.: olvasópróba, díszlettervek, rendezőpéldány) vagy a bemutatást követő véleményeket (pl.: kritikák, a közönség reakciói, média megjelenés) gyűjti össze és strukturáltan tartalmazza. A portfolióba bekerülhet minden írásos, képi és egyéb dokumentum, mely az előadással kapcsolatba hozható.

A portfoliónak kihagyhatatlan része a dokumentumokhoz kapcsolódó, tanulói reflexiók, melyek a készítő nézőpontját, tanulási útvonalát jelenítik meg.

A portfoliót a továbbképző utolsó évfolyamának szorgalmi ideje alatt, a második félévben kell elkészíteni, és a művészeti záróvizsga napját megelőzően tizenöt nappal kell a tanulónak leadnia a vizsgát szervező intézménynek.

 Szóbeli vizsga

Az előadáselemző dolgozat vagy a portfolió megvédése a vizsgabizottság által megfogalmazott kérdések alapján.

Szempontjai:

– a szövegkönyv, a dramaturgiai munka jellegzetességei

– a tér és a térhasználat sajátosságai

– a jelmezek jellege és funkciója

– a tárgyak, kellékek szerepe

– az akusztikai elemek (zene, zörejek) sajátosságai, funkciói

– a világítás módja és hatása

– a színészi karakterábrázolás jellegzetességei

– az emberi kapcsolatok ábrázolásának módja

– az előadás felépítése, ritmusa

– a jelenetszervezés sajátosságai

– a rendezői koncepció megjelenésének módjai

– az előadás stílusa, műfaja

– a színházi előadások különböző közreműködőinek szerepe az előadás létrejöttének folyamatában

 A vizsga értékelése

– Az elemzéshez, értelmezéshez kapcsolódó fogalmak ismerete, alkalmazásuk a választott színházi előadásra

– Szempontok és a fogalmak közötti összefüggések ismerete

– A téma szóbeli vagy írásbeli kifejtésének képessége

 A tananyag feldolgozásához szükséges kötelező (minimális) taneszközök

Tévé, videó– vagy DVD–lejátszó

Színházi előadások videofelvételei