Kányádi Sándor: Halottak napja Bécsben

temető

Kányádi Sándor Halottak napja Bécsben c. versének részletét Szokolay Zoltán mondja el. 

 

Halottak napja Bécsben


B
efonnak egyszer téged is 

valami pompás koszorúba 
idegen lesz majd és hideg 
minden akár e bécsi utca 
elgurulsz mint egy villamos 
utánad felgörb/dül a vágány 

kutyatej páfrány 
tör át a járdán 

kit érdekel hogy erre jártál 

Oszlopnak vetett háttal 
hallgattam az ágoston-rendiek 
fehérre meszelt templomában 
hallgattam a rekviemet 

Mert a legárvább akinek 
még halottai sincsenek 
bora ecet könnye torma 
gyertyájának is csak korma 
álldogálhat egymagában 
kezében egy szál virággal 
mert a legárvább akinek 
még halottai sincsenek 

Mondják hogy ítéletidő tombolt 
összeért a temető s a mennybolt 
vízszintben állt ösvénnyel az árok 
egymást se látták a gyászhuszárok 
toccsantak térdig tövig derékig 
senki se látta mégis beszélik 
és a sírok is mint a leláncolt bárkák 
táncoló farukat föl-le-föl dobálták 
volt minden egérlyuk gurgulázó korsó 

s hogy elúszott volna akkor a koporsó 

dunából tengerbe 
ki az óceánra 
dunából tengerbe 
ki az óceánba 

úszik a koporsó 
zene a vitorla 
úszik a koporsó 
zene a vitorla 

Menjen innen kis vörös gömböc 
rúgott felé a fitos kis kóristalány 
és wolfgang amadeus mozart 
a megszégyenítéstől még vörösebben 
kioldalgott az öltözőből 
a gnädige frau nem győzte várni 
a kocsi nemsokára visszajön 
hajolt földig a cseh portás 
és wolfgang amadeus mozart 
megtörölgette homlokát 
és nekivágott gyalog 

dunából tengerbe 
ki az óceánra 

úszik a koporsó 
zene a vitorla 

Mit szólhat isten amikor 
heréltek zengik az ő dicsőségét 
csupa semleges hang neutrum 
neutrum neutru-u-um 

Mondják sőt írja az histoire de la musique 
encyclopédie de la pléiade egyébként 
kolozsvárott a vasile alecsandri tíz szám alatt 
lakó dr schuller rudi barátom bárkinek aki 
franciául nem értené szívesen magyarra né- 
metre vagy románra fordítja azt a részt 
hogy a nagy utazók les grands voyageurs állítása 
szerint a legistánhátamögöttibb les plus lointaines 
civilizációk bennszülöttei akik a szomszédos 
törzs tantamja iránt is teljesen közömbösek valának 
egyedül mozart zenéje hallatán kezdték 
hegyezni a fülük 

Fehér templomokban 
fehér imádságot 
hej regő rejtem 

fekete templomban 
fekete imát 
hej regő rejtem 

fehér templomokban 
fekete imát 
hej regő rejtem 

fekete templomban 
fehér imádságot 

hej regő rejtem 
azt is megadhatja 
az a nagy úristen 

Gágogó ludakkal 
hápogó récékkel 
tetves csirkékkel 
varas malaccal egy- 
közös tenyérni udvarról 
alkoholmámorban fogant 
koszos kis kölykök 
serege bámul 
a hangnál sebesebben 
tovaívelő gépek egére 

szállj le világ 
állj meg világ 
sohase érünk utol 

Oszlopnak vetett háttal 
hallgattam az ágoston-rendiek 
fehérre meszelt templomában 
hallgattam a rekviemet 

Dies irae dies illa 
szórhat szikrát a favilla 
festve divat a szempilla 

megásni tűz elföldelni 
megásni tűz elföldelni 
megásni tűz elföldelni 

az a nap ha mégis eljő 
lobbot vet égen a felhő 
lábon lángol minden erdő 

tüzet immár sokat láttunk 
égő várost is csodáltunk 
poklok poklára is szálltunk 

megásni tűz elföldelni 
megásni tűz elföldelni 
megásni tűz elföldelni 

csak a bíró késett eddig 
bűn bűn alól új bűnt vedlik 
s nem tudhatjuk vajon meddig 

tartatunk ítélet nélkül 
s mint bűnhődtünk azt is végül 
nem róják-e vissza vétkül 

megásni tűz elföldelni 
megásni tűz elföldelni 
megásni tűz elföldelni 

lám a kétség belénk dobban 
hihetünk-e vajon abban 
mi sem marad megtorlatlan 

Ezerkilencszáznegyvennégy június másodikán 
nagyvárad szőnyegbombázásakor egy anyának 
négy szép gyermeke maradt a romok alatt 
kettő négy hat nyolc 
éves korukban ölték meg őket 
mondja el minden esztendőben a feleségem 
amikor idáig ér a naptár-igazítással 
ez az ő békeverse 
poklot miattuk ki reszket 
aki győzött aki vesztett? 

bűn a vég és bűn a kezdet 

Kezdem megszokni hogy a kéz 
nehezen moccan kézfogásra 
elmarad vidám parolája 
s a tekintet semmibe néz 

még szelídnek indul a szó 
de már a mondat enyhén karcos 
és sejteti a riadót 
mely mindnyájunkra annyi bajt hoz 

jó volna kezet rázni ismét 
s a vállat átölelni testvér 
mielőtt bután el nem esnék 
mielőtt bután el nem esnél 

Én királyom nagy királyom 
ki születtél kolozsváron 
gyertyámat most érted gyújtom 
szál virágom néked nyújtom 

mennyben s pokolban szószóló 
légy érettünk közbenjáró 

Fölséges uram kend 
hogyha férkőzése 
volna közelébe 
kérje meg odafent 

hogy vetne már véget 
a nagy protokollnak 
dolgaink romolnak 
s bizony hogy avégett 

s lenne védelmünkre 
hogy ne kéne nyelvünk 
féltünkben lenyelnünk 
s önnön szégyenünkre 

Küküllő-angara 
maros-mississippi 
küküllő-angara 
maros-mississippi 

hazamegyek haza 
már maga se hiszi 
hazamegyek haza 
már maga se hiszi 

szóródik folyton porlódik 
él pedig folyton porlódik 
szabófalvától san franciscóig 
szabófalvától san franciscóig 

Uram ki vagy s ki mégse vagy 
magunkra azért mégse hagyj 
ajtódon félve kaparász 

kis szárnyával e kis fohász 
gyermeki hangon gügyöget 
dicsértessék a te neved 

Aj miféle népek volnának 
szégyentől mért ég az orcánk 
mivel vétettünk mi többet 
mint akár a legkülönbek 

vén zsidók ószövetségi 
nyelvével kéne most élni 
de hallgatunk senki sem mer 
feleselni az istennel 

verjed bartók verd a dobot 
frakkod szárnya tüzet fogott 
ég a kunyhó ropog a nád 
tüzet fogott ég a világ 

Harmincnyolc éves voltam amikor 
krisztina a majdnemhogy meztelen 
szép stájer lány egy pohár whiskyre 
hívott engem a singerstrasse sarkán 
szegény vagyok szívecském s idegen 
macht nichts mondta halottak napja van 
megittunk aztán kétszer két felet 
az zsuzsanna az szép német leány 
bécsben lakik tiefengrab utcáján 
was für ein gedicht 
vier jahrhunderte alt 
piros rózsa tündöklik orcáján 
szép kaláris tetszik az ajakán 
kit sok vitéz kíván 

szép voltát csudálván 
de csak heában szeretik sokan 
lennék ma néked ingyen a zsuzsannád 
de gyász a gyász halottak napja van 
többet szólnom dolgunkról nem szükség 
csókot adott kedvesen cuppanósat 
s intett elég ha két schillinget 
hagyok a ruhatárnál 

Hallgattam hát oszlopnak vetett háttal 
az ágoston-rendiek 
fehérre meszelt templomában 
hallgattam a rekviemet 

Volt egy kevéske földünk-kertünk 
isten előtt se térdepeltünk 
üggyel-bajjal de megvalánk 
panaszra nem nyílott a szánk 
fohászra is inkább szokásból 
s hogy őrizne meg a kaszástól 

Rólam is majd emlékezzél 
megvizült hátamon az ing 
mint a bujdosó kossuth lajosén 
mikor a törökhöz folyamodott 
megvizült hátamon az ing 
olyan egy beszédet vágtam ki én is 
rossz lábom a kapunyílásba vetve 
nehogy becsaphassa az orrom előtt 
mert akkor oda az egész virrasztás 
égen volt még a 
hajnalcsillag amikor 
odaültem a kapujába 
nehogy elszalasszam ma is 
megvizült hátamon az ing 
akár a szegény kossuth lajosén 
fél kezem a kapukilincsen a másikkal 
botomat szorongattam mint a torkomat 
a visszanyelt szavak 
finomnak kellett lennem 
különben nem érek célt 
s ott rothad a kicsi rossz szénám 
akárcsak a tavaly a kicsi rossz 
szénám amit a tagútban kaszáltam 
a tagútban s harmadában amit régebben 
nagyidő elleni harangozás fejében 
a minden háztól kijáró kupa 
búza mellé ingyen jussolt a 
falutól a harangozó 
megvizült hátamon az ing 
amíg kértem a mérnök urat 
adna egy fogatot 
arat a nép 
mindenki a mezőn 
áll az iga 
ingyen eszik a ló 
közérdek is hogy az a kicsi rossz 
szána födél alá kerüljön 
a harmada csak az enyém 
a harmada 
majd meglátjuk úgy dél felé 
hé-te-hé hé-te-hé 
suhintotta felém a szót 
úgy dél felé 
hogy suhant volna válaszul a bot 
de akkor oda a cél a kicsi 
rossz szénám hé-te-hé csavarni 
lehetett volna az inget a hátamon 
mint a szegény bujdosó kossuth lajosén 
ott égje el a tűz 
vagy ott rothadjon ítéletnapig 

s már nem is a lába 
a botja hozza 
az én hetvenen túli 
földig alázott 
édesapámat 

Róla is majd emlékezzél 
akiért a földre jöttél 
jézus meg ne feledkezzél 

adjad hogy jó véget érjen 

de szándékod felől kérdezd meg 
mielőtt harsonáid megfúvatnád 

Rikító rézpetúniák 
szirmain gyémánt harmat 
fürdőző pufók angyalok 
tomporára rápall a karnagy 

mise és mese csörgedez 
eltrillázgat a szoprán 
és földöntúli édeni 
nyugalmat balzsamoz rám 

párától glóriás 
puliszka-óriás 

susog a tej 
surrog a tej 
csobog a tej 
a bársonyos 
az édes 

csak ennyi kell 
csak enni kell 
csak ennyi kell 
az esti 
üdvösséghez 

mise és mese csörgedez 
köcsögök cserépfazekak 
messzi beszéde hallszik 

kérődző kedves bivalyokra 
gondol a tej 
s megalszik 

Tu esti văpaie fără grai 
de dincolo de matca mumii 
te vagy a láng a szótalan 
az áldott anyaméhen túli 
világvégét érintő angyalok 
szárnyaitól szoktál kigyúlni 

ó itt maradnom adj erőt 
örökre itt legyek megáldott 
hol sötéten enyésznek el 
gyilkos hiábavalóságok 

nem tudhatja század se szem 
oly mélyre nem lát olyan távol 
hová fészkemre menekít 
egy tűzpillangó a halálból 

Befonnak egyszer téged is 
valami pompás koszorúba 
idegen lesz majd és hideg 
minden akár a bécsi utca 
wie die glocken ihren schall verloren 
felejted hamar minden örömöd 

Akarva nem akarva 
itt meg kell állanunk 
valami eltakarta 
vezérlő csillagunk 

pedig sehol egy felhő 
nincs egy tenyérnyi folt 
más csillag sincs ha feljő 
egymaga lesz a hold 

ormok és tornyok dőlnek 
egymásra hangtalan 
minden ránca a földnek 
kisimul boldogan 

ki elkezdett bevégez 
nincs gondunk ezután 
talpunk alatt a csöndes 
gömbölyű óceán 

Ahogy a harangok a harangszót 
felejtem hamar minden örömöm 

bort ide angyalkák az ajtóm elibe 
világból válni akarok 
szabadok közé szállni 

Utána már semmi sem következhet 
csak a lebegés olyan szegényen 
akár egy hidrogénatom 
de megkísérthet meg a félsz 
ha netán eszükbe jutna 
elvenni az egyetlen megmaradt 
elektronunkat is 
így legalább 
megvolna még a remény a tíz-húsz 
milliárd évnyi jövendőbe vethető 
hit a feltámadásra 
vagy valami ahhoz hasonlóra 

1978

További hasonló témájú videók