Pierre Corneille: AZ ILLÚZIÓ – színmű két felvonásban

Június elsején nyitotta kapuit Pozsony új, magyar befogadó kisszínháza, játéktere, színtere, a heart. Színhelye: Pozsony, Mostová 8, az Ifjú Szivek Táncszínház 80 férőhelyes színházterme. Az első előadás  Pierre Corneille: Az illúzió c. színműve Száz Pál rendezésében a TEÁTRUM színházi polgári társulás keretén belül, a pozsonyi Színművészeti Egyetem magyar hallgatóinak előadásában.

I. felvonás

II. felvonás

Az „Illuzionisták” így vallanak magukról és a darabról: Pierre Corneille: Az illúzió c. darabjának (a fordítás eredeti címe: A mutatvány) színrevitelére szántuk el magunk, mi, a pozsonyi Színművészeti Egyetem magyar diákjai, a Teátrum társulás keretén belül, mi, immár Corneille kölykei, az (dez)illúzionisták.

Pridamant, a kétségbeesett apa érkezik Alkanderhez, a kissé megfáradt varázsló barlangjához. Az apa rég eltűnt fiát szeretné felkutatni. A varázsló rövid unszolás után nemcsak elmondja, de árnyalakjai segítségével vízióként meg is idézi a fiú életét, annak szerelmi bonyodalmát Izabellel, kalandjait a Lise-zel, a fondorlatos szolgálólánnyal, ügyeskedéseit urának, a Mórölőnek szolgálatában. Végül azonban a valós történet egy váratlan fordulat után fikcióba csap át…

A jellemekre és szituációs humorra épülő stilizált komédia filozófiai problémát felvető keretbe ékelődik: hol van a fikciót és realitást elválasztó határvonal, van-e az illúzió és valóság közt határ? Szétválasztható-e a kettő, és megismerhető-e a látszat mögött megbúvó igazság? Hol kezdődik az identitás, és hol végződik a szerep? Mágia, illúzió, színház – mind a valóságon való átlépés eszközei. Mi a színház? Az előadás erre a kérdésre is választ keres, ami pályakezdő színházművészek esetében akár krédónak is tekinthető.

Szereplők: Tóth Károly, Havasi Péter, Tarr Csilla, Jókai Ági
Kosztüm, díszlet: Kósa Annamária
Rendező: Száz Pál