Tarr Béla életműdíjat kap Dublinban

2017. március 9. csütörtök

Életműdíjjal tüntetik ki Tarr Béla filmrendezőt az 5. dublini Selyemút Nemzetközi Filmfesztiválon, és a rendezőt díszdoktorává avatja Írország legrégebbi egyeteme, a Trinity College.

A torinói ló (2011) • A cím arra a lóra utal, amelyet Friedrich Nietzsche pillantott meg 1889. január 3-án, torinói lakásából kilépve. (A kocsi elé kötött ló megmakacsolta magát, mire a kocsis ostorral ütlegelni kezdte. A filozófus odalépett a lóhoz, majd hatalmas zokogásban kitörve átölelte. Miután szolgája hazavitte, ágyba tette Nietzschét, aki innentől kezdve élete hátralévő 10 évét némán, szellemi leépülésben töltötte.)

https://youtu.be/PgccFkI1YXg

„Mert minden tönkrement, minden lealjasodott, de mondhatom magának azt is, hogy mindent tönkretettek, és mindent lealjasítottak. Mert itt nem valami isteni ítélet forog fenn, az úgy nevezett, ártatlan emberi segédlettel, éppen hogy pont fordított a dolog. Az embernek a saját ítéletéről van szó. Mégpedig a saját ítéletéről és pedig saját maga felett. Amiben persze a Jóisten rendesen benne van. Hogy azt ne mondjam közreműködik…, és amiben közreműködik…, nos, hát a legordenárébb teremtés, amit maga csak el tud képzelni. Megrontották a földet…, tudja?

Hiába mondok magának bármit, mert mindent megrontottak, amit megszereztek, márpedig egy aljas sunyi alattomos harcban mindent megszereztek, mindent meg is rontottak, amihez ezek hozzájutottak, azt megrontották. Márpedig mindenhez hozzájutottak.

Így ment ez a teljes győzelemig, a teljes diadalmas végig. Megszerezni, megrontani – megrontani, megszerezni.

De mondhatom magának másképp is, ha akarja. Vagy hozzáérni megrontani és úgy szerezni meg, vagy hozzáérni megszerezni és így rontani meg. Ez ment évszázadokon át, ment, ment és ment, csak ez ment. Néha suttyomban, néha durván, néha finoman, néha brutálisan ment, ment, csak ment. De mindig csak egyféleképpen, ahogy a patkány mar a lesből, mert tudja, ehhez a tökéletes győzelemhez kellett az is, hogy az ellenfél, hogy mondjam magának…, tehát minden ami kiváló, nagyszerű, valahol… nemes, érti, ne bocsátkozzon eleve semmiféle harcba, ne legyen semmiféle küzdelem, csak az egyik félnek a hirtelen eltűnése.

Márpedig a kiválóaknak a nagyszerűeknek a nemeseknek az eltűnése, hogy mára ezek a lesből marással győztesek uralják a földet és nincs egy icike-picike odú sem, ahová el lehetne előlük valamit dugni, mert minden az övék, ami megszerezhető. Övék az is amiről azt gondoljuk, talán nem érik el, de elérik…, övék ma már az ég…, övék az összes álom…, övék a pillanat, a természet a végtelen csend…, de még a halhatatlanság is az övék. Érti?

Minden, minden örökre elveszett… s az a sok nemes kiváló és nagyszerű, csak állt ott, hogy így fejezzem ki magam, csak állt ezen a ponton és meg kellett, hogy értse és bele kellett hogy törődjön, egy se Isten, se Istenek és ezek a kiválóak, nagyszerűek, és nemesek, már rögtön az elején meg kellett, hogy értsék és bele kellet, hogy törődjenek…, persze képtelenek voltak erre… egyszerűen nem értették a dolgot.

Elhinni elhitték, tudomásul venni, tudomásul vették, de nem értették… csak álltak ott értetlenül – bele nem törődve. Tudja, még valami… az a vihar az ész felől meg nem világosította őket, akkor viszont már egy csapásra rájöttek, hogy se Isten, se Istenek, akkor már egy csapásra fölfogták, hogy se jó se rossz, akkor már megértették, és fölfogták, ha mind ez így van, akkor talán nincsenek már ők sem.

Tudja szerintem ez lehetett az a pillanat amikor azt mondhatjuk, hogy kihunytak, elhamvadtak…., kihunytak és elhamvadtak, mint a tűz amit csak úgy magára hagyott valaki a réten. Az egyik folyamatosan vesztett, a másik folyamatosan győzött, veszteség, győzelem.. veszteség győzelem…. s nekem egy nap itt a szomszédban rá kellett arra jönnöm, rá is jöttem… tévedtem…., szomszéd, óriásit tévedtem, mikor arra gondoltam, hogy itt a földön valóban nem volt és nem is lehetett, semmiféle fordulat, mert higgye el, én már tudom, ez a fordulat valóban bekövetkezett.”

_______________
A szerdától vasárnapig tartó filmfesztiválon több mint 65 alkotást, ázsiai, arab, perzsa, közel-keleti, afrikai, európai filmeket mutatnak be a szervezők tájékoztatása szerint. A kínálatban játék-, dokumentum-, animációs, rövid- és diákfilmek szerepelnek, és mesterkurzusokat is szerveznek. A meghívottak között iráni, libanoni, amerikai, japán, kínai, brit és magyar filmesek, fesztiváligazgatók vannak.

A seregszemle életműdíját idén Tarr Béla kapja, aki a kitüntetést a megnyitón fogja átvenni. Az elismerést korábban olyan alkotóknak ítélték oda, mint a háromszoros Oscar-díjas operatőr Vittorio Storaro (Apokalipszis most, Vörösök, Az utolsó császár) és iráni kollégája, Mahmúd Kalari, aki többek közt a Nader és Simin – Egy elválás története című Oscar-díjas filmet fényképezte.

Tarr Bélát széles körben az elmúlt harminc év legfontosabb filmrendezői között tartják számon, munkásságát olyan pályatársai méltatták korábban, mint Martin Scorsese és Jim Jarmusch. A fesztivál szervezői szerint mindmáig ihletet jelent a fiatal filmeseknek szerte a világban. Az 1990-es években készült filmjeinek jelentősége nem korlátozódik pusztán stilisztikai és esztétikai értékekre, hanem a lehető legerőteljesebb és átfogóbb képet adják a kelet-európai térség akkori történelmi helyzetéről.

Tarr Béla pénteken Filmtarrorisme címmel tart előadást a rendezők mesterkurzusán a Trinity College-ban. Az intézmény, ahol Oscar Wilde és Samuel Beckett is tanult egykor, díszdoktorává avatja őt.

_________