120 éve született Hamvas Béla (1897–1968)
Hamvas Béla – Kossuth-díjas magyar író, filozófus, esztéta és könyvtáros – 1897. március 23-án, hajnali fél ötkor született a felvidéki Eperjesen, evangélikus lelkészi családba, Hamvas József és Sedivy Jolán gyermekeként.
„…Kierkegaardnak Az idő bírálata című tanulmánya kezembe került. Nincs társadalom, nincs állam, nincs költészet, nincs gondolkozás, nincs vallás, ami van romlott és hazug zűrzavar. Pontosan így van, gondoltam. De ennek valamikor el kellett kezdődnie. Elkezdtem keresni a sötét pontot. A proton pszeudoszt, vagyis az első hazugságot… Visszafelé haladtam a múlt század közepétől a francia forradalomig, a felvilágosodásig, a racionalizmusig, a középkoron át a görögökig, a héberekig, az egyiptomiakig, a primitívekig. A válságot mindenütt megtaláltam, de minden válság mélyebbre mutatott. A sötét pont még előbb van, még előbb. A jellegzetes európai hibát követtem el, a sötét pontot magamon kívül kerestem, holott bennem volt…”
Édesapja 1919 novemberében megtagadta a csehszlovák hűségesküt, ezért a családot kiutasították Pozsonyból, és Budapestre költöztek. Hamvas Béla 1919 és 1923 között a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–német szakos hallgatója, emellett zeneelméleti előadásokat látogat, sőt alkalmi hallgatója volt az orvostudományi karnak is. 1919–20-ban jelennek meg első írásai a pozsonyi Tavasz folyóiratban, majd 1923-tól három évig újságíró a Budapesti Hírlapnál és az Ullain Ferenc alapította, Bajcsy-Zsilinszky Endre által szerkesztett Szózatnál… (Életrajza a linken)
Hamvas Béla számára az írás a mindennapi praxis része volt, ima és jóga-gyakorlat, az éberség megőrzésének számára legalkalmasabb eszköze. Műfajául az esszét választotta, ami kísérletet jelent; minden írása, a regényeket is beleértve, esszészerű.
Az esszé jelentőségét a személyessége adja, az írás hátterében láthatjuk a személyt, a gondolatok közlőjét, és ez mélyebben hitelesíti az előadottakat. A műfaj megengedi a konzekvens gondolkodás és a költői előadásmód vegyítését, és Hamvas élt is ezzel a lehetőséggel.
Nem dolgozott ki filozófiai rendszert, nem alapított iskolát, és nézeteit utólag is csak erőszakoltan lehet besorolni valamilyen „irányzatba”. Úgy gondolta, hogy a rendszerek csak búvóhelyek, és szükségszerűen bukásra vannak ítélve. „Nem rendszereket kell alkotni, hanem az ébresztő elemek folyamatos sorát biztosítani.”
https://youtu.be/otmfDFyVkPA?list=PLqdj98Amh7s93c9mVRwYmnEjwKJS6g7vt
