Békés, boldog ünnepeket az egész világon!
A karácsony csak a XIX. századra vált Európa-szerte az első számú keresztény ünneppé és vált fokozatosan családi eseménnyé. A szeretet ünnepének szokáskörében a nemzeti sajátosságokat hordozó étkezési hagyományok mellett lassanként kialakult az ajándékozás rítusa is. A karácsonyi ajándékozási tradíciók ugyan szinte országokként és nyelvterületenként mások, azért nem nehéz észrevenni a hasonlóságokat.
Az európai országokban mindenütt állítanak a német hagyományok szerint elterjedt szokásként karácsonyfát. Ennek, illetve az otthonok, valamint az utcák, közterek díszítésének azonban nincs mindenütt olyan nagy kultusza, mint a német nyelvterületen, avagy az északi országokban.
A karácsony meghitt, áhítatos ünnep; december utolsó napjaiban a Megváltó Krisztus születésére emlékezünk. Utóbbit azonban egyes helyeken igen különösen teszik: érdekesség például, hogy az ajándékokat sem mindenhol a kis Jézustól vagy a Mikulástól várják a gyerekek, Spanyolországban például a háromkirályok gondoskodnak a meglepetésről, Olaszországban pedig Szent Lúcia, esetleg Befana, a csúf, öreg, de jóságos boszorkány. Ausztriában Christkindl, vagyis karácsony szülötte az ajándékhozó. Hasonló szereplő az oroszoknál Bábuska, aki a napkeleti bölcsekkel együtt maga is meg akarta látogatni a csecsemő Jézust, ám elkésett, és azóta karácsonykor házról házra jár, hogy ráleljen a Megváltóra.
Karácsony skandináv módra
A szenteste Svédországban és Dániában tréfálkozással, csipkelődéssel telik el. A tomténak vagy nissének nevezett szakállas koboldok ilyenkor előbújnak rejtekükből, és apró csínytevésekkel bosszantják a ház lakóit. Van azonban ellenük egy kiváló védekezési mód, ha ugyanis egy tál rizskását helyeznek el a padláson, azzal a manók csillapítani tudják az éhségüket, és máris barátságosabbak lesznek az emberekkel.
A skandináv országokban a fenyő kivágásában általában az egész család részt vesz, majd az ünnepi vacsora után vidáman körbetáncolják a karácsonyfát, és egyszerre bontják ki az alá rejtett ajándékokat. Ilyenkor sem maradhat el a kellemes szaunázás, de sokan mennek templomba, illetve szeretteik sírját is felkeresik ilyenkor az emberek.
A Mikulásnak északon van a hazája, hiszen Lappföldet – közelebbről Rovaniemi városát – tartják az otthonának, itt él az általuk Joulupukkinak nevezett jóságos öreg. Ma már van saját irodája is, ahová bármelyik gyerek írhat levelet, és biztosan megkapja a választ is – legkésőbb a nyárra. Izlandon a kicsik karácsonykor ajándékot kapnak a csizmájukba, ha jól viselkedtek az év során, ám, ha rosszak voltak, csak krumpli kerül a lábbelijükbe.
https://youtu.be/3Nd8OxBZMdc
Szokások Európa melegebb vidékein
Spanyolországban csupán vízkeresztkor, vagyis január elején kapnak ajándékot a gyerekek, a cipőket ugyanis a háromkirályok töltik meg mindenféle finomsággal. Olaszországban sem terjedt el még túlságosan a Mikulás-kultusz, itt is a karácsonyi ünnepkör lezárásakor, vagyis január 6-án számíthatnak meglepetésekre a legkisebbek. Egyre inkább divatba jön ugyanakkor Babbo Natale, vagyis Karácsony apó, aki lényegében a Mikulásnak felel meg, és nem vár az új esztendőig az ajándékok kiosztásával.
Portugáliában az angolhoz hasonló szokás dívik, Pai Natal ugyanis a kéményen keresztül hozza az ajándékokat a házba, és a csomagokat a gyerekek csak a szentestét követő reggelen bonthatják ki.
Írországban az emberek szintén könnyedebbre veszik az ünneplést, a mise előtt sört vagy whiskyt, illetve rétest hagynak a Mikulásnak az ajtó előtt, míg a rénszarvasnak néhány szál sárgarépát. Nem illetlenség lóversenyre sem menni karácsonykor, sőt, ilyenkor ez egy külön rituálé.
Hagyományok a Föld túlsó oldalán
Bizonyára furcsa érzés lehet fürdőnadrágban ünnepelni a karácsonyt, de a bolygó túloldalán élő emberek már alighanem megszokhatták ezt, sőt, számukra a téli didergés és a havas fenyőfa látványa számít természetellenesnek. Ausztráliában a legszentebb ünnep idején javában tart a kánikula, ezért az ünnepi ebédet sokan a strandon fogyasztják el, de a vacsorát is szabadtéren ülik meg.
