Az ismeretlen lány – avagy a közöny bűne

Az ismeretlen lány»…Philiphe Zimbaro (…) szociálpszichológus szerint a világban történő rossz cselekedetek és szörnyűségek okozója általában nem az emberi gonoszság. Sokkal inkább a közöny, a cselekvés hiánya az, ami miatt megtörténnek olyan dolgok, ami miatt aztán mindannyian elszörnyedünk. Bármelyik (magát alapvetően segítőkésznek és jó szándékúnak tartó) átlagember képes asszisztálni mondjuk egy gyilkossághoz, mondjuk csak annyival, hogy egy csipetnyi lustaság és egy csipetnyi önzés miatt nem nyitja ki az ajtót, amikor csöngetnek rajta. Luc és Jean-Pierre Dardanne nagyon komoly erkölcsi kérdéseket boncolgató filmje, Az ismeretlen lány pont egy ilyen zárva tartott ajtóval kezdődik.

 

A fiatal orvosnő, Jenny (Adele Haenel) és a nála gyakornokoskodó medikus, Julien (Olivier Bonnaud) egy fárasztó nap után, a rendelési időn túl még az adminisztrációt végzik az orvosi irodában. Hirtelen csengetnek, a kapuhoz kiszerelt biztonsági kamera segítségével látszik, hogy egy fiatal lány szeretne bejönni a rendelőbe. Jenny nem engedi be nőt, mivel fáradt a munkától. Meg különben is szeretné megmutatni a csengőhangra azonnal ugró Juliennek, hogy ki az úr a házban. A jelentéktelennek tűnő epizód másnapra véres és komoly drámába fordul át. A rendelővel szembeni építkezésen megtalálják a lány holttestét és a jelek arra utalnak, hogy valaki meggyilkolta.

A fiatal orvosnőt nem hagyja nyugodni a lelkiismeret, saját költségen vesz sírhelyet a lánynak és megpróbálja kinyomozni ki lehetett az áldozat. A célja nem az, hogy megtudja ki a gyilkos, csak a lány neve érdekli (a holttestnél semmiféle iratot, vagy telefont nem találtak), hogy meg tudja csináltatni a sírkövet. Kérdezősködni kezd a környéknek, hátha egy véletlen folyamán megtudja, hogy ki volt az, akinek a halála bizonyos értelemben az ő lelkén is szárad. És itt jön be a film igazi mondanivalója, a másokkal iránti felelősség. Egyre-másra előkerülnek azok az emberek, akik tudnak valamit az esetről. Csak egyik se szívesen beszél róla…«

Források, fotó: Rácz Sarolta, Movieaddicts , Vertigo Média