Magyar alkotók munkái mától a Szobor és Objekten

Magyar alkotók munkái is láthatók a ma nyíló SOCHA a OBJEKT XXI. – Szobor és Objekt nemzetközi kiállítás-sorozat XXI. évfolyama tárlatainak sorában.

A nemzetközi eseménysorozat Pozsony város nyári kulturális kínálatának szerves részévé vált az elmúlt két évtized alatt.  Az idei, 21. évfolyam keretében több mint ötven képzőművész munkáit láthatjuk Pozsony különböző kiállítóhelyein: Argentínából, Bulgáriából, Csehországból, Franciaországból, Magyarországról, Németországból, Lengyelországból, Ausztriából, Svédországból, Olaszországból és Szlovákiából.

A konstruktív, geometrikus képzőművészet két kiemelkedő alkotója: Saxon Szász János és Haász István önálló kiállítással képviselik Magyarországot az idei rendezvénysorozaton.

Kiállításmegnyitó:

• 15.00 – Saxon Szász János – Z-Galéria, Ventur u. 9.
• 16.00 – Haász István – Milan Dobeš Múzeum, Lakatos u. 13. (Zámočnícka ul. 13)
• A kiállítások 2016. augusztus 21-ig látogathatóak.
• Az eseménysorozat fő kurátora és rendezője: Viktor Hulík képzőművész

Videók: ízelítő a művészek korábbi kiállításaiból:

Dárdai Zsuzsa művészetkritikus kiállításmegnyitóinak szövege:

SAXON Szász János OBJEKT és SZOBOR című kiállítása

Pozsony, Galéria Z, Szobor-Objekt Fesztivál, 2016. június 30.

Nem tudok elfogulatlanul nézni ezekre a festmény-objektekre, szobor-festményekre, hiszen az alkotójuk SAXON Szász János, a férjem, aki az 50. születésnapjának évében, két évvel ezelőtt merész célt tűzött ki maga elé: 50 év – 50 szobor. Egy másodpercig sem érezte át az irreálisnak tűnő elképzelés megvalósíthatatlanságát. Bátran belevágott a projektbe. Egész évben alkotott: fúrt, faragott, reszelt, csiszolt, fűrészelt, keményen és kitartóan robotolt – miközben magas fokú szellemi koncentrációban élt. A fizikai munka és a szellemi munka egymásba kapaszkodtak, átszőtték egymást, harcoltak egymással, vagy éppen interferáltak…

A projekten belül aztán kikristályosodott egy újabb projekt az „objekt-ből nyert szobor”, amelynek darabjai először itt, a Galerie Z-ben, a Szobor és Objekt Fesztivál keretében kerülnek bemutatásra.

Saxont mindig is foglalkoztatta a festmény-objekt-szobor egymásból való építkezésének folyamata. Vajon ez csak technikai kérdés vagy a dimenizióváltás esztétikai következ-ményeket von maga után? Mennyiben más egy síkfestészeti műalkotás, a vászonról leemelt formák objektként való megjelenése, és ugyanazon objekt-formák téri megfeleltetése?

Milyen következménye van annak, ha a mű elhagyja a megszokott síkfestészeti, anyagtalan szellemi terepet, kilép a vászon védő szorításából, direkt kontaktba kerül a környezetével, amely a maga tágasságával a végtelen szabadság felé nyit utat – aztán tovább kívánkozik a tér konkrétságába, hogy körbejárható tárgyi valósággá váljon. Miközben a szobrászati szempontból valóságos űrökkel átszőtt tömör fa, a kozmoszba kívánkozik. Mindez Saxon „polidimenzionális univerzumában” történik, amely már nem csak esztétikai tér, hanem komplex világmodell, filozófiai, tudományos, és teológiai értelemben egyaránt.

Munkásságában évtizedek óta elsősorban a sárga szín, a fehér tónus, és az űr hármas egysége van jelen, ezek kontrasztjával / harmóniájával dolgozik. Míg a sárga szín a fizikai világunk, a fehér a teljes átszellemülés, az űr pedig a matérián túli valóság tiszta érzete.

Konklúzió: A művész, aki elsődlegesen szellemi lény, ugyanakkor maga is anyagi természetű – kénytelen a szellemi struktúráktól elrugaszkodva anyagszerűen alkotni. Miközben a 2 dimenziós síkból a térbe lép, valójában nem áll meg a 3. dimenziónál, mert minden fázisban léptéket vált és megalkotja a maga „poli-univerzumát”, a végtelen dimenziók világát.

Lépjünk be ebbe a világba most mi is, bizton mondhatom nem ér minket csalódás…

NYOMOK a FÉNYBEN – Haász István kiállítása

Milan Dobes Múzeum, Szobor-Objekt Fesztivál, 2016. június 30.

Tisztelt közönség! Nem, nem azért nyitom meg Haász István és Saxon Szász János kiállítását én, egy személyben mert mindketten, eltérő indokkal ugyan, de előszeretettel használják a sárga színt (erre még visszatérek), s nem is azért mert mindketten kiváló magyar geometrikus művészek, és a nemzetközi MADI művészeti mozgalom szereplői, hanem mert ViktorHulik a fesztivál főszervezője megkért erre. Több mint egy évtizede, pontosabban 15 éve dolgozom együtt Viktorral e fantasztikus, világra szóló nonstop Szobor-Objekt nemzetközi nagyfesztivál szervezésében. Én a MADI mellett, a magyar vonalat próbálom / próbáltam mindvégig a legszín-vonalasabb művészekkel képviseltetni. Ahogy ez történik ebben az évben is.

Most Haász István művészetén a sor, finomítsuk hát érzékszerveinket….

Haász István művei ugyanis a szem érintésében kelnek életre. Reliefjei felületi, festészeti játékai csak a finomságra érzékeny szem számára tárulnak fel gazdagon. A fa alapra kasírozott aktuális információkat hordozó újságpapír a sárga ecsetnyomok fedettségéből kandikál elő, de már csak, mint rejtjel, vagy azon túli sejtelem…

Igen talán ebben az „objekt-poétiqueben”, „költői-tárgyban” avagy tárgy-költészetben lehet megtalálni egyfajta rokon-érzékenységet a nagyszerű francia művész Pierre Soluage és Haász István között.

A művész a felület fény-árnyék játékéval üzen szívünknek, lelkünknek, szellemünknek valami nagyon fontosat – mégpedig azt, hogy az egyszerűben felsejlő érzékenység sokszínűségét érjük tetten magunkban és embertársainkban… általánosabban, az élet dolgaiban.

Ehhez keresett színt magának Haász István 25 évvel ezelőtt és talált rá – kizárásos alapon – a sárga színre.  Miért kizárásos? Saját bevallása szerint István, egyfajta tiszteletből nem akart, a számára fontos festőkollegák „foglalt” színvilágába belekontárkodni… (pl, Yves Klein kékje, Jovánovics György fehérje stb.). Ugyanakkor, mindenképpen világos színre volt szüksége, hiszen objektjei felületi faktúráinak rezdülései, és a fény-árnyék hatások csak így tudtak / tudnak szólni hozzánk.

Szóljanak hát bátran hozzánk is, fejtsük meg Haász István felénk küldött rejtjeles üzeneteit.

(Tóth Éva – Pozsonyi Magyar Intézet)