Tomita Iszao, a japán űrzene atyja emlékére

Tomita IszaoMájus 5-én 84 évesen elhunyt Tomita Iszao japán elektronikuszene-szerző, előadóművész. „Nem hiszem, hogy az számít, hogy milyen technikával szólal meg a zene. Az  fontos, hogy olyan anyag szülessen,

amelyet az emberek szívesen hallgatnak” – mondta egy három évvel ezelőtti interjúban. 

Tomita Japánban született, de hároméves korától a kisgyermekkorát Kínában töltötte az apjával. Miután visszatért Japánba, művészettörténetet tanult a tokiói Keio egyetemen, közben zeneszerzés és hangszerelés magánórákat is vett. Az egyetemen 1955-ben diplomázott, de ezt követően csak zeneszerzéssel foglalkozott, televíziók, filmek és színházak számára dolgozott. Ő írta a japán női olimpiai tornacsapat kéziszer-gyakorlatának zenéjét az 1956-os melbourne-i nyári olimpiára.

1965-ben kísérőzenét írt Osamu Tezuka, neves filmrendező animációs filmjéhez, a Kimba, a fehér oroszlánhoz. Ez alapján írta a következő évben első szimfonikus költeményét, amit egy videóanimációval együtt mutattak be, és 1991-ben jelentették meg CD-n. Ezt követően – Mijaucsi Kunióval együtt – zenét írt egy 1968-ban sugárzott televíziós kémfilm-sorozathoz, a Mighty Jackhez.

Érdeklődése az 1960-as évek végén az elektronikus zene irányába fordult, miután megismerte Wendy Carlos lemezeit, amelyen klasszikus zenét adott elő Moog szintetizátorral. Tomita is beszerzett egy Moog III szintetizátort (ez már stabilabb volt a korábbi változatoktól), és saját otthoni hangstúdiót kezdett építeni. Először Claude Debussy darabjaival foglalkozott, ezekből állította össze első elektronikus albumát Snowflakes are Dancing (Hópelyhek tánca) címmel. A lemez 1974-ben jelent meg, és világszerte sikert aratott. A lemez egyik darabja, az 1. arabeszk lett Jack Horkheimer Star Gazer című csillagászati televíziós sorozatának a kísérőzenéje.

A sikereken felbuzdulva folytatta a munkát, sorra bocsátotta ki lemezeit, a leghíresebbek például a Tűzmadár, Igor Stravinsky műve, az Egy kiállítás képei Muszorgszkijtól és Gustav Holst A bolygók című zenekari szvitjének feldolgozása.

Mindeközben folyamatosan komponált televíziós és filmprodukciók számára, például a Zatoicsi című, monstre hosszúságú történelmi sorozat és az azonos témájú két mozifilm zenéjét is ő szerezte. Egy másik tv-sorozata a Néma szamuráj volt, de nevéhez fűződik A Föld bolygó utolsó napjai (eredetileg Catastrophe 1999: Prophecies of Nostradamus) című sci-fi katasztrófafilm zenéje is 1974-ben. Az utóbbiban sajátosan keverte a pop-rock és a zenekari hatásokat. Zenéi először bakelit korongon (LP) jelentek meg, később – és természetesen újra kiadva a régiek is – CD-n. Számos zenei anyagot azonban a film- és tv-társaságok Tomita engedélye nélkül jelentettek meg, amik így kalózkiadásnak számítanak.

1984-ben adta ki újabb fontos albumát Dawn Chorus (Canon of the Three Stars) címmel, amelyben csillagászati témák köré csoportosított klasszikus darabokat szerepeltetett (például a címdarab Pachelbel D-dúr kánonja). Új módszere a Plasma Symphony Orchestra, ami egy számítógépes szintetizátor-eljárás volt. Az albumon az ezzel a módszerrel előállított zenei szövetet különböző csillagászati jelenségekhez kapcsolta.

Tomita 1984-ben nagyszabású koncertet adott – 80 ezres hallgatóság előtt – a linzi Ars Electronica kortárszenei fesztiválon. Következő nagy koncertje két évvel később New Yorkban volt a Szabadság-szobor centenáriuma, majd 1988-ban Sydney-ben Ausztrália bicentenáriumi ünnepségei alkalmából. Az ausztráliai előadás Japán 7 millió ausztrál dolláros, Új-Dél-Wales-nek szóló ajándékának a része volt, amit látványos tűzijátékok és egyéb japán kulturális előadások egészítettek ki. Tomita egy másik emlékezetes koncertje 1997-ben Nagojában volt, ahol Ray Charles, Dionne Warwick és Rick Wakeman voltak a vendégei.

Munkásságára az 1990-es évek végén a zenei műfajok keverése volt a jellemző, kompozícióiban a szintetizátorzenét keverte zenekari hangzásokkal. Ilyen például a régi japán történetet feldolgozó szimfonikus fantáziája, a Gendzsi meséje. Ezt – szimfonikus zenekarral kísérve – koncerteken is bemutatta Tokióban, Los Angelesben és Londonban. Az élő koncertfelvételeket tartalmazó CD-k után a stúdióváltozat 2000-ben jelent meg. 2001-ben elkészítette a tokiói DisneySea szórakoztató park számára készített hangulatkeltő háttérzenét. 2002-ben készítette el a Hajnali szamuráj című történelmi film zenéjét, amelyben a szintetizátor hangzását akusztikus szólistákkal gazdagította. A filmzene 2003-ban elnyerte a japán Adémiai Díjat, a Kimagasló zenei teljesítmény kategóriában. Tomita az újabb médián, a DVD-n is megjelentette néhány alkotását (például The Tale of Genji Symphonic Fantasy, The Tomita Planets 2003).

Tomita Iszao a Japán Elektronikus Zeneszerzők Egyesületének tiszteletbeli elnöke volt. (Forrás: Wiki, YuoTube, Színek és Foltok)


  Ha értesülni szeretne róla, hogy milyen új videók kerülnek fel az oldalra
csatlakozzon a Televízió Facebook-oldalához!


A cikkek, illetve videók tartalma nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.
Célunk, hogy lehetőséget adjunk különböző vélemények megjelenésére.


...

Tags:


A bejegyzés trackback címe: http://www.televizio.sk/2016/05/51798/trackback/


Most itt van: Home // Művészet, Nagyvilág, Videók, Zene // Tomita Iszao, a japán űrzene atyja emlékére




Ez is érdekelheti:


© Magyar Interaktív Televízió





© 2010 Magyar Interaktív Televízió. All rights reserved.
Edited by Microgramma