Cigány pakaleála

„Jó napot adjon az Isten! Hát kendtek minek gyűltek össze itten? Akarják tudni, mi az a cigány pakaleála? Elmondom én, Balázs Damián, Lészpedről, Balázs Ferinek a nagyobbik fia.”Egy történet, amely később a Csángó Pakaleála (pakaleála: csalás, furfang) mesemondó verseny névadója lett. (Márton Attila videója)

https://youtu.be/-_5Xdx32WUA

Balázs Damián, a lészpedi I-VIII. osztályos iskola akkor VI. osztályos tanulója, első díjjal tért haza a 2010. október 21-23-án Sepsiszentgyörgyön megrendezett Kriza János országos ballada- és mesemondó versenyről, ahol az Anyanyelvápolók Szövetségének szervezésében létrejött rendezvény történetében első alkalommal vettek részt csángó gyerekek is. Damián második osztályos korában iratkozott be a magyar órákra. Történetmondásaihoz a család minden tagjának bátorításában részesült.

Cigány pakaleála

A diószéni Baka András gyűjtéséből

Há, hogy es kezdjem, hogy ne bántsak meg senkit. Az igaz, hogy volt egy cigány, aki kicsi korában olyan csúnya volt, hogy bottal forgatta az anyja és parittyával etette, aztán mikor akkora lett, zsákba vitte az iskolába, hogy a Szeret martján halászó emberek nehogy meglássák, mert olyankor a halak is trappoltak kifelé a vízből a másik oldalon. Tréfálkoztak is vele, hogy ne dugja a kormos fenekét a vízbe, és hogy szavamat ne felejtsem, még úgy is hívták, hogy Fehér Jancsika.
Na de egyszer a cigány azt hallotta, hogy egy szomszéd faluba a lakosok nagyon pakalicsok, és mindenkit megpakalilnak (megtréfálnak). No, ez kellett neki, mennyi tréfát megevett életében, hát nem rámosolygott a szerencse? Akkor mikor nem volt semmi munkája a darabon, sem a nyomáson, elment ő is abba a faluba egy vasárnap, hogy valaki őt is tanítsa meg egy pakaleálára, hogy aztán ö is pakaliiyon meg valakit.
Hát elért abba a faluba, bement egy korcsomába, hol több világ voltak, és kérdett egyet, hogy tanítsa meg egy pakaleálára. Azt mondja az. ember:
– Menj el, te cigány, innét, hagyj békémet!
– De bácsi Péter, kérem szépen, tanítson meg egy pakaleálára, mert megköszönöm.
– Szünjél meg te cigány, hát beszélek én a falaknak?
– Bácsi Péter, az apám életjire kérem!
– Na, akkor ha úgy akarsz, hogy tanítsalak egy pakaleálára, akkor üss egy kujakot a kezemre. És letette tenyerét az asztalra.
– Na, üssed ide, de jól, erősen, minden erődből! Bátran vágj egyet a kezemre, hogy tetszik neked,
-– Üssem én a kezit kendnek? Hát nem fáj?
– Üssed, ne törekedj semmit!
A cigány feltűrte az ingujját, felemeli kujakját, és minden erőből egyet jól akart dobni az ember kezire. De éppen mikor kujakja ért volna kezéhez, elrántotta az ember a tenyerét az asztalról, és olyant vágott a cigány egyet az asztalra, hogy a kujakját összetörte.
– Jaaaajjjjj! Jaaaaajjjjjj!!
Jajgatott a cigány, szájába fogta a kujakját, fújta, ingatta jobbra-balra, fájdalmában nem még tudta, mit csináljon a kézivel. Még a többiek, kik látták ezt, erőst örömesek voltak, és mondották a cigánynak:
– Na, pakaleála kellett, pakaleálát kaptál!
Akkor a cigány mondotta:
– Isten tartsa meg. Na nem semmi, mert immár én pákálilok meg egyet jól!
És jött hazafelé, hogy pákáliljon meg ő is valakit. Nem is bírta hazáig, már az úton fogott elgondolni és kacagni, hogy: sipp-supp…
Na megtalálkozik egy nagy kemény orosz katonával:
– Dícsértessék Jézuskának szent neve! Lehetne kérem allásan, hogy üssön egy kujakot a kezemre?
Mondja az orosz:
– Hogy? Üssem a kezedet?
– Igen – mondta a cigány – ide né, üss egy kujakot bátran, jól, hogy bírsz, minden erődből.
Forgott jobbra-balra: nem volt asztal, mire tegye kezit. De mi jutott eszébe, hogy a tenyerét feltegye az orcájára, és mondta az orosznak:
– Üssed most, jól, bátran, minden erődből!
Mikor az orosz egy igen nagy kujakját felemelte, és odavágott a cigánynak a kezéhez, akkor a cigány elrántotta a tenyerét onnan, és úgy vágott az orosz az orcájához, hogy a cigánynak elcsavarodott az álla, és aláesett.
– Na cigány, pákáleála kellett, pakáleálát kaptál!