A New Horizons szonda ma repül el a Plútó mellett

sonda-new-horizons-pluto-nasa-nestandard2A New Horizons szonda 2006. január 19-én indult a Földről; csak mostanra tette meg a Plútóig vezető, nagyjából 7,5 milliárd kilométeres utat. Január 15-én kezdett bele hathónapos közelítési fázisába a Plútó felé, amely 2015. július 14-én, az első közeli elrepülésben csúcsosodik ki.A zongoraméretű űrszonda óránkénti több mint 58 ezer kilométeres sebességgel indult el a Földtől, gyorsabban bármely más készüléknél.

 Videó: National Space Society

A törpebolygót 1930-as felfedezése óta rejtély övezi, mivel igencsak apró és hatalmas távolságban kering. (Átlagosan 40-szer távolabb van a Naptól, mint a Föld.) A kilencvenes években a kutatók elkezdték felismerni, hogy a Plútó nem magányos különc, csak egyike annak a számos törpebolygónak és más jeges égitestnek, amely a Neptunusz pályája mögött elterülő, távoli Kuiper-övet „lakja”. Ennélfogva a New Horizons megfigyelései révén alaposabban megismerhetik a Naprendszer égitestjeinek egy teljes osztályát.

Videó: NASA

A Plútóhoz hasonló apró, jeges világok valószínűleg a leghétköznapibb bolygótípusok az egész univerzumban.

A leginkább lélegzetelállító képeket július 14-én és körülötte várják, amikor a szonda 9656 kilométerre közelíti meg a Plútó felszínét.

Koncepciórajz a New Horizons elhaladásáról a Plútó és a Kharón mellett. (Fotó: NASA/JHU APL/SwRI/Steve Gribben)
Koncepciórajz a New Horizons elhaladásáról a Plútó és a Kharón mellett. (Fotó: NASA/JHU APL/SwRI/Steve Gribben)
Koncepciórajz a New Horizons szondáról a Plútó felé közeledve. (Fotó: NASA/Johns Hopkins Egyetem Alkalmazott Fizikai Laboratórium/Southwest Research Institute)
Koncepciórajz a New Horizons szondáról a Plútó felé közeledve. (Fotó: NASA/Johns Hopkins Egyetem Alkalmazott Fizikai Laboratórium/Southwest Research Institute)
Az eddigi legjobb kép a Plútó felszínéről a Hubble 2002-2003-as Plútó-fotói alapján. (Fotó: NASA, ESA, M. Buie - Southwest Research Institute)
Az eddigi legjobb kép a Plútó felszínéről a Hubble 2002-2003-as Plútó-fotói alapján. (Fotó: NASA, ESA, M. Buie – Southwest Research Institute)
A Plútó felszínén kisebb-nagyobb méretű, változatos alakú világos és sötét részek látszanak. A legfeltűnőbb jelenség, hogy a sötét területek főleg az égitest egyenlítője mentén helyezkednek el. (Kép: NASA / Johns Hopkins University Applied Physics Laboratory / Southwest Research Institute)

A közeli elrepülés felvételei azonban nem lesznek mind azonnal elérhetőek. A költségmegszorítások miatt ugyanis a New Horizons nem kapott csuklós, nagy nyereségű antennát, így a Föld felé kell fordulnia, hogy adatait hazasugározhassa. Természetesen az elrepülés folyamán és közvetlenül utána is alaposan megfigyeli a Plútót.

Míg ezen időszak alatt is érkezhet néhány felvétel a földi irányítókhoz, a legközelebbi ponton kinyert, nagy mennyiségű adatok érkezése Alan Stern szerint valószínűleg csak augusztus elejére várható, és további egy évig számíthatnak rá. „Tudományos szempontból a misszió olybá tűnik majd, mintha egy pályára állt készülék vizsgálódna – magyarázza. – Az űrszonda már régen maga mögött hagyja majd a Plútót, miközben hetente új adatok érkeznek be mintegy 16 hónapon át.”

Az elrepüléssel talán nem ér véget a New Horizons tudományos munkássága a külső Naprendszer sötétségében. Stern és csapata ugyanis el szeretné juttatni egy másik Kuiper-övi objektumhoz, már azonosítottak is két megfelelő jelöltet. Ha a NASA finanszírozza a kibővített missziót, a szonda 2019-ben érheti el második – és egyben végső – célpontját.

Július 4-én váratlanul megszakadt a kapcsolat a Plútó felé tartó New Horizons űrszonda és a NASA irányítóközpontja között, de a hibát 90 percen belül sikerült elhárítani. A NASA szerint a szonda sértetlen, és továbbra is a kijelölt útvonalon halad a Plútó felé. A kapcsolat helyreállításához készenléti módba kellett helyezni az űrszondát – vagyis nem működtek a szenzorai, nem végzett tudományos megfigyeléseket, csak vakon repült az űrben. 
A kapcsolat megszakadása igencsak megijesztett mindenkit. Alig 10 nappal a Plútó-megközelítés előtt az űrszonda fedélzeti számítógépének hibája miatt automatikusan biztonsági üzemmódba kapcsolt a rendszer. Mint utóbb kiderült, a sok művelet elvégzését nem bírta a processzor. Leállt a kommunikáció a Földdel, amit később sikerült helyreállítani. Automatikusan a tartalék számítógép vette át a vezérlést. Szerencsére bő két napon át tartó erőfeszítésekkel sikerült teljesen helyreállítani a New Horizons működését. (A szonda magy távolsága miatt az oda-vissza irányú rádiós kommunikáció 9 órát vesz igénybe.) Ez idő alatt kimaradtak ugyan mérések, de a lényeg, a legnagyobb megközelítés idején végzendő munka remélhetőleg nem marad el – ha már ennyi időn át utazott épségben a 2006 januárjában startolt űreszköz a Plútóig. 

A Plútó felé repülő, a legnagyobb közelséget július 14-én elérő amerikai űrszonda június 27. és július 3. között készített képeiből összeállították a törpebolygó felszínének térképét. Ami a felbontást illeti, lesz az még természetesen jobb is. Egyelőre a LORRI (Long Range Reconnaissance Imager) kamera felvételeit használták, kombinálva az alacsonyabb felbontású, de színes képeket produkáló Ralph berendezés adataival.

A térkép középpontja az égitest azon részének felel meg, amely fölött elrepül majd a New Horizons. Az elnyúlt, sötét alakzatot (az egyenlítő mentén, a képen bal oldalt) informálisan „a bálna” névvel illették. Hosszúsága a valóságban mintegy 3000 km. Tőle közvetlenül jobbra a Plútó felszínének legfényesebb része, talán viszonylag frissen kifagyott metán, nitrogén és/vagy szén-monoxid borítja. Mérete kb. 1600 km. Tovább haladva jobbra, négy nagyobb sötét folt tűnik fel. A másik szélen, a bálna „farkánál” fényes, 350 km átmérőjű, a kutatókat fánkra emlékeztető alakú képződmény vehető ki. Meglehet, hogy becsapódásos eredetű alakzat, de amíg részletesebb képek nem érkeznek, mindez csak találgatás marad.

 

 

További hasonló témájú videók