Bár emlékezete maradjon meg 1.

Erdélyi, gömöri, zoboralji táncokat mutatott be a Szőttes Vásárúton a múlt hétvégén.

(A rossz hangtechnika kezdettől fogva kísért a rendezvényeken. Hol a színészek mikroportja adja be kulcsot; hol túlhangosítják, amit nem kéne; számtalanszor befütyül a mikrofon, berecseg a láda… Rossz nézni, ahogy jó akusztikájú színpadokon gyerekek szerencsétlenkednek mikrofonnal a kezükben: se játszani nem tudnak igazán, se a mikrofon nem szól jól, azaz a produkció sava-borsa eltűnik. Elég volna pedig csak érthetően artikulálni, megtanulni a színpadi beszédet. Elvégre csak az álljon színpadra, akinek van hangja. Ahogy a kórusoknak sem kell hangosítás, mert hatalmasat szólnak anélkül is, úgy a népi zenekarok muzsikája is elhallatszott valaha a falu végéig, és az emberi hangot, az éneket sem nyomta agyon… Túl sok a zaj körülöttünk, talán elég volna, ha az érdeklődők közelebb húzódnának, és máris más volna az élmény… H.M.)