„Manókönyv” című meseregényéből mondja el Haraszti Mária író a „Buborék megérkezik” és „A kalózkapitány”” című történeteket.
A kötet a „Buborék” (illusztrálta Fodor Kata) és a „Buborék a szigeten” (illusztrálta Szkukálek Lajos; Microgramma kiadó) című két könyv együttes, újabb kiadása (illusztrálta Csorján Melitta, AB-ART).
Rekkenő júliusi hőség volt. Épp a konyhai vízcsaphoz igyekeztem szomjúságomat oltani. Fogtam a kedvenc poharamat, málnaszörpöt öntöttem bele, a csap alá tartottam, és tekertem egyet a tekerentyûn. Közben arra gondoltam, hogy talán mégis jobb lett volna, ha szódavizet készítek, mert az csupa buborék, buborék. – Buborék, buborék, buborék – dúdolgattam. – Itt vagyok, ragyogok! – csobbant a csapból valami a poharamba. El sem csodálkozhattam, máris követelődzött: – Azonnal vegyél ki, mert csupa ragacs leszek a szörpödtől! – Én kivehetlek – mondtam –, de előbb tudni szeretném, miféle szerzet vagy. – Hogyan?! – kiáltott fel megrökönyödve. – Hiszen te hívtál. Háromszor mondtad a nevemet, s olyankor én megjelenek. Vegyél már ki! – ezt bizony már nagyon siránkozva mondta. Nyakoncsíptem és az asztalra állítottam. Tényleg csupa ragacs volt szegényke. Törtem a fejem, mihez is hasonlít ez a furcsa szerzet, de sehogy sem bírtam rájönni. – Most nézd meg, milyen lettem! – nyafogott. – Keríts nekem nyomban egy úszómedencét! Kérlek – tette aztán hozzá.
